4 Rész. Új képességek..új lehetőségek

****** LINA SZEMSZÖG ******

- Nos..honnan is kezdjem el.. - tettem az államra a kezem.
- Mondjuk...az elejétől?
- Hm..ha szeretnéd... Nos mind ez naagyon régen kezdődött mikor még az emberek nem Eldaryában éltek..
- Linaa..nem arról kérdeztem,hogy mi történt még mielőtt mi Eldaryara menekültünk hanem arról ami az előbb történt..
- Te mondtad,hogy az elejéről kezdjem...
- Hm...
- Oké oké..csak ne morogj... - kényelmesen helyet foglalva a földön fojtattam mondanivalómat. - Valójában..fogalmam sincs...vége. - Mosolyodtam el mire Króm egyből kidőlt.
- Hogy,hogy fogalmad sincs?
- Úgy ahogyan mondom. Halvány gőzöm sincs mi történt velem. Egyszer csak kristály pelyhek kezdtek el hullani az égből aztán pedig a semmiből megjelent egy kristály fal mely úgy mozgott mint én.
- Na és az a hatalmas jégdarab mely a hátad mögött álldogál?
- Jaa...hogy az ott..háááát..nem tudom mi az..de amikor odabenn tartózkodtam..olyan érzésem volt mintha anya karjai között voltam..szívmelengető..és oly nyugtató..- a mondat vége felé teljesen elhalkultam. Króm lábra állt és megközelítve engem mellém ült le s lenyomta a fejemet lábaira gyengéden simogatva fejem. Nem mondott semmit. Én pedig csak feküdtem s szintén hallgattam.

Már majdnem sikerült bealudnom mikor végül visszatért Flame és végleg elkergette előlem az álmosságomat. Lassan felültem s megvakartam a familiárisomat a füle mögött. Flame elkezdte húzni a ruhám szélét arra kényszerítve engem,hogy felálljak és utána eredjek. Gyorsan felpattanva helyemről elindultam a szárnyas barátom után.

- Úgy látszik Flame talált valamit. Gyere Króm! Sietnünk kell! - Rohantam előre,hogy ne veszitsem el a fák között a famit.
- Jajj Lina...

Végül megérkeztem oda ahová a familiáris hívott engem. Egy hatalmas fánál álltunk meg. Én körbenéztem. Nem láttam semmit. Már épp indulni akartam tovább mikor hangokat kezdtem el hallani a fejem fölött?

- E...elmentek már? - szólalt meg a hang.
- A Black Dogról beszélsz? mert ha eltaláltam...akkor itt nincs senki..
- Biztos? te nem vagy egy embernek álcázott vadállat?
- Úgy nézek én ki mint aki gyerekeket eszik?
- Hááát...
- Na jó...ez most fájt..
- N..ne haragudj...na jó..előbújok...

A fa legtetejéről egy fénylő valami jelent meg előttem. Annyira erős fényvolt,hogy a kezemmel kellett eltakarnom a szemeimet. Mikor a fény enyhült megtudtam nézni mi volt előttem...de amikor megláttam..nem hittem a szemeimnek...egy tündér volt az...EGY ÉLŐ TÜNDÉR!

- A nevem Feorin. Köszönöm,hogy megmentettél. - mosolyodott el a tündér. 
- T...te...egy..élő tündér vagy! ezt nem hiszem el! - léptem egyet hátra a csodálkozástól. 
- I..igen..mi még mindig egy létező faj vagyunk.
- Nem hiszek a szememnek..Miiko mesélte,hogy amióta a nagy kristály még először tört darabokra a tündérek ritkán kezdtek el megjelenni mások előtt..de ami után másodjára..végleg összetört..a tündére is végleg eltűntek és senki sem látta vagy hallott róluk..

Épp ekkor érkezett meg Króm is. Az ő szemei szintén kikerekedtek  nagy csodálkozástól.

- Ez egy..
- Ahamm! EZ EGY TÜNDÉÉR! - ugrottam fel boldogságomban miután észhez tértem.
- Feorin vagyok. - hajolt meg a vérfarkas előtt udvariasan a pici lényke.
- Tépjen szét egy Black Dog..ez tényleg tündér..
- Én is így reagáltam. Na de...hogy is kerültél ide Feorin? - váltottam hirtelen komoly hangnemre.
- Hát..nos..ömm...izé... - próbálta magyarázni Feorin de sikertelen próbálkozás volt. 
- Nem tudod hogyan kerültél ide? - szólalt meg Króm is miután visszatért a menyből a földre. 
- Nem...- rázta búsan fejét a kis szárnyas.
- Jobb les ha elvisszük magunkkal..itt nincs biztonságban...
- Ez igaz..de..VÁRJUNK CSAK! HÉ FEORIN! Nem láttál véletlenül itt egy gyereket? egy Black Dog átlépte a védő kaput és még egy gyereket is sikeresen elrabolt...
- Sajnos nem..
- Értem.. - halkultam le.
- Sajnálom,hogy ennyire haszontalan vagyok számotokra..
- Nyugi picur,mi sem tudjuk hol van szóval egyenlően bénák vagyunk.- mondta vigyorogva Króm minket próbálva felvidítani. 
- Hááát...ha te bénának tartod magad akkor legyen..de én nem vagyok az.. - helyeztem csípőmre kezemet ami után körbenéztem. - De ez most nem lényeges..a célunk a gyerek épségben való visszaszerzése és az Eel menedékhelyére való kísérése vissza a családjához. 
- Ilyet sem láthatott még a világ...Lina KOMOLY! ezt fel kell írnom valahová. 
- Hallgass mert meghúzogatom a két szép füledet. 
- Ahhoz még el is kéne érned hozzájuk töpszli. 
- Ne gúnyolódj mert magasabb vagy! A testem még mindig fejlődik!
- Remélem is..mert elég palacsinta vagy a korodhoz képest...
- Megnyúzlak,darabokra cafatollak aztán elviszlek Karutonak,hogy familiáris eledelt csináljon belőled! - morogtam mire Króm csak hangos nevetésben tört ki aztán megveregetve a fejemet elindult. 
- Elég mókás vagy mikor idegeskedsz! Ilyenkor nagyon hasonlítasz édesanyád és Miiko keverékére. 
- Nem ismertem anyut ezért nem is tudom milyen volt. - vontam vállat. - Hé Feorin! gyere..ne is gondold,hogy egyedül hagyunk az erdőben. 
- M..Megyek máár! 

A kis tündér a vállamra szált és ott foglalt helyet. Tovább már néma csendben haladtunk. Semmi kedvem sem volt kérdezni vagy akár mondani valamit. Elvoltam én a saját kis lelki világomban is. Főleg az utóbbi eset után..Még mindig agyaltam azon a kristály falon mely úgy mozgott mint én és védelmezett engem, kristály pelyheken melyek az égből hullottak a földre, a hatalmas kristályon melynek belsejében anya hangját halhattam és erőt..bátorságot meríthettem..és még egy dolog melyet észrevetten magamon...képes lettem érezni a vízen keresztül mindent..mi van benne..hogyan mozog..mi vesz körül..milyen állapotban( folyékony,szilárd,gáznemű) és mennyiségben van..éreztem minden folyót,tavat tengert mely csak a közelemben volt. Még az engem körülvevő élőlényeket is éreztem..ahogyan a vér az ereikben folyik..
Bár kicsit szokatlan volt..de hasznos. Hisz így legalább nagyobb biztonságban leszek mint eddig voltam..

******** MIIKO SZEMSZÖG ********

- YKHAR!JAMON! HÍVJATOK ÖSSZE MINDENKIT MOST RÖGTÖN! 

Folytatás következik...

3 Rész. Kristályhatalom.

Miközben Króm társaságában jártam az erdőt óvakodva a váratlan csapásoktól én teljesen elmerültem gondolataimban. Legfőképpen a kristály témája bántott a legjobban. Miiko szerint a nagy kristály még jóval az előtt tört el,hogy én világra jöttem volna.  De aztán újra eltört. Még jobban. A kristály terem szinte már üresen állt hisz a kristály annyira pici volt eredeti méretéhez képest. Miiko folyton azt sorolta,hogy én véletlenül sem tehetek róla. Apa viszont azt mondta,hogy mind ez miattam történt és a születésemmel én Eldarya vesztét fogom okozni. De..később kiderült,hogy a nagy kristály lelke az én testemben talált menedéket...bár ezt én kémkedésemnek köszönhetően tudtam meg,de inkább úgy véltem titokban tartom azt,hogy tudok erről. S bár saját fantáziámra bíztam a továbbiakat de talán épp ezért is mindenki olyan kedves velem..mert nem akarják elveszíteni a lelket mely bennem él..Talán hibázom talán nem. Sajnos igazat úgy sem fogok hallani senkitől. Hisz ha felhozom ezt a témát csak lehülyéznek és elküldenek pihenni.

- Bárcsak anya itt lett volna... - motyogtam orrom alatt annyira halkan,hogy még én is alig halottam magamat. 
- Mondtál valamit Lina? - Kérdezte tőlem Króm rám sem nézve. 
- Heh? n..nem../Jobban oda kéne figyelnem mit mondok.../ 
- Ha nyomja valami a lelkedet nekem nyugodtan elmondhatod. -Állt meg előttem a farkasfiú s fordult meg felém úgy,hogy végül láthattam arcát. 
- Minden rendben. Nem kell aggódnod.. - nyújtottam ki a nyelvem s előrébb rohantam,hogy ne láthassam az arcát mert féltem,hogy végül nem fogok tudni elhallgatni s olyas valamit fogok kiejteni a számon amit nem kéne. 

Hallottam a sóhajt a hátam mögött de nem fordultam meg hanem jó pár méterrel előrébb haladva néztem össze vissza. Végül magamhoz hívva Flame-et kiadtam neki a "terep felfedezés" parancsát amit ő el is indult teljesíteni. 

- Csodálkozok azon,hogy soha nem küldöd felfedező utakra a familiárisodat. 
- Nincs rá szükség,hogy menjen. Flame a harcokban,kémkedésekben és terep felfedezésekben jó..nem pedig a dolgok begyűjtéseben. 
- Amit én nagyon is furcsállok. Egy familiárisnak nem csak a harcok során kell hasznosnak lennie. 
- Ch...a tiéd pedig pont a harcok idején haszontalan. Szóval kvittek vagyunk. 
- Tudod,hogy néha egyszerűen elviselhetetlen vagy? 
- Sokan mondták. 
- Na és azt,hogy benned nincs semmi nőiesség? 
- Ezt bóknak veszem. 
- Miért? szerinted jobb fiúnak lenni?
- Ki tudja. Lehet ha fiúként születek apám szeretett volna.. - Amint kiejtettem ezt a mondatot egyből a számra csaptam a kezemet ne,hogy mást is mondjak. 
- Szóval ez bánt...
- He..hehe.. Flame túl sokáig nem jön vissza..vajon talált valamit? - tereltem a témát hirtelen. 
- Ne vált témát!
- Flame!Flame merre vagy?..megyek és megkeresem! - Kezdtem el rohanni a lábaim elé sem nézve. Véletlenül sem akartam kimondani ezeket a szavakat.../Én hülye!!/ 

Futásom közben egy furcsa zajt halottam meg balról magamtól. Mikor pedig oda fordítottam a fejem..
- !!!

**VALAHOL A HQ FŐHADISZÁLLÁS TERÜLETÉN**

***MIIKO SZEMSZÖG****

Idegesen szorongattam kezeimben a Krómtól hagyott levelet. Ykhar teljesen elsápadt mikor meglátott. 

- J..jól vagy Miiko?
- Jól? JÓL KÉRDEZED?! EZ A FARKAS KÖLYÖK ELVITTE MAGÁVAL LINÁT! 
- És ez baj? 
- Na ná,hogy...Lina semmiképp sem hagyhatja el a HQ hadiszállást és ezt te is nagyon jól tudod. 
- Tudom de...nem lenne jobb ha még is kapna egy kis szabadságot? talán akkor jobban képes lenne..
- NEM,NEM ÉS NEM! AZ Ő TESTÉBEN VAN A A NAGY KRISTÁLY LELKE! NEM KOCKÁZTATHATUNK!
- De hisz ő csak egy gyerek...így is elég sokat szenved apja miatt. ne kezd már te is. 
- Bár ígértem az anyának,hogy gondját viselem...de meg kell bizonyosodnunk,hogy erejéről senki sem fog tudomást szerezni. Még Ő maga sem. 
- Értem az aggodalmad..de én akkor is szabadságod adnék neki a helyedben. Hisz ha elzárod őt a világtól idővel csak rosszabbodni fog a helyzet és ne adja az Orákulum még bele is bolondul. 
- Meglátom mi lesz...előbb Króm hozza vissza épségben Linát. aztán pedig gondolkodunk...
- Nem mintha ez a " majd gondolkodunk " jót jelenteni Lina számára...
- Mondtál valamit Ykhar? 
- N..nem!!

***** VISSZA LINA SZEMSZÖGÉHEZ *****

Mikor pedig oda fordítottam a fejem egy felém rohanó Black Dog- pillantottam meg. Túl késő lett ahhoz,hogy kikerüljem ezért már testileg és lelkileg felkészültem az összecsapódásra mikor megéreztem,.hogy kezeimmel valami fura dolog történik és az égből gyémánt hópejhek kezdtek el hullani mire a vadállat megállt és még hátrálni is kezdett. Amikor pedig észbe kaptam egy gyémánt falat láttam magam előtt. 

Megérintve azt,mintha egy szívdobbanást éreztem volna a kristályokban. Mikor pedig elindultam azért,hogy kikerülhessem az utamat elálló falat az megmozdult és utánam "ment". Mintha élő lény állt volna előttem mely "védelmezni?" akart. A Black Dog meg sem mert közelíteni. Csak állt és morgott a fal túloldalán. Mikor pedig végül bátorságot merített,hogy megtámadja a kristály falat én automatikusan a kezeimmel próbáltam eltakarni magam s erősen behunytam szemeimet miután összecsapódás hangja helyett csak vonyítást halottam. Lassan kinyitva egyik..aztán másik szememet is döbbenetben álltam meg. Kristály tüskék jelentek meg a semmiből és szúrták át a vadállatot. Nem értettem mi történik. Sírásban törtem ki a félelemtől. És épp ekkor az égből hulló kristály pelyhek még erősebben kezdtek el esni az égből. Mintha az érzéseimet próbáltak volna bemutatni a természetnek. 
Nem tudom miért...de pont ekkor jutott eszembe anya...bár csak festményekről láthattam és Miikotól halhattam róla..de ő ugrott fejembe..Még jobban elkezdtem sírni és térdre rogyva ordítottam el magam mire egy hatalmas kristály vett körül engem.

Mintha a lelkem összes ereje..és szívemben elrejtett érzelmek törtek volna előre... odabenn..a kristályban..megláttam és felfogtam mindent. Elmosolyodva álltam lábra. Lelkem nyugalomra talált.Újra erősnek és magabiztosnak kezdtem érezni magam. A legfontosabb pedig..rájöttem..anya mindvégig velem volt. SOHA nem voltam és nem leszek magányos. 

A kristály falához lépve megérintettem azt mire egy kijárat jött létre előttem melyen keresztül én ki is mentem.

- Na most légy bátor és ugass te pudli! - szóltam oda a Black Dognak mely sebe ellenére újra lábra állt és mérgesen morgott. Aztán pedig egy teljesen nyugodt tekintettel ajándékoztam meg a most megérkezett Krómot mely mélyeket lélegzett mivel biztosan futott. 
- Hé Lina! Ez mi a..
- Majd elmondom! Előbb vele kell elbánnom! - mutattam a Mr morgóra aztán kinyújtva a karom egy kristály ostor jelent meg a kezemben s nem várva tovább megtámadtam a Black Dogot mire az nem sokáig maradva a közelemben elmenekült. - Ennyit a nagy veszélyes dögről.. 
- Hé..Lina...ez meg mi a szösz?
- Nyugii! elmagyarázom!

***** HQ FŐHADISZÁLLÁS/KRISZTÁLYTEREM ****

***MIIKO SZEMSZÖG****

Mikor már épp készültem elhagyni a kristálytermet egy újabb gyűlés után mikor a hátam mögötti fényforrásra lettem figyelmes. Mikor megfordultam nem hittem a szemeimnek. A kristály maradványok melyek össze vissza hevertek a teremben egybeforrtak és erős fényben világították be a termet. A fény egyszerűen vakító volt. Mikor végre enyhült..aztán végleg eltűnt megközelítettem a kristályt. Teljesen olyan volt mint régen. Hatalmas és erős. Nem tudtam miért..aztán..megjelent az Orákulum..

- Újjászületett..
- Újjá...született? kicsoda? mikor? hol? 

Az Orákulum nem válaszolt semmit és eltűnt. Én pedig megdermedten álltam és néztem a kristályt. Pár perc gondolkodás után pedig rájöttem mit is akart mondani a kristály szelleme...Lina...biztosan vele történt valami...

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK...