8 Rész. Felfedezések.

- Haza akarok menni... - könnyek álltak szemeimben. Féltem. Nem erre számítottam..ez a világ..nem nekem való volt..teljesen máshogyan reagált rá a testem mint Eldaryara. 
A szobát egészen reggelig el sem hagytam.
- Lina..nyisd ki az ajtót..ez nem vicces..
- ...
- Lina! - Dilen egyre hangosabban ütögette az ajtót. Végül nem volt más választásom és kinyitottam azt.
- Ha így ütögeted a végén még el is töröd ezt a szerencsétlen ajtót. 
- Ha egyből kinyitod nem kéne ütögetnem.
- Persze persze..
- Mindig ilyen makacs vagy? - kezdte el feltenni kérdéseit az idióta.
- Születésem óta. 
- Teljesen elkényeztetett az anyád. - sóhajtott fel a fiú.
- Nekem nincs olyanom.. - válaszoltam teljesen nyugodt hangon.
- Hogy-hogy? - kerekedtek ki szemei a csodálkozástól miközben látni lehetett tekintetében a sajnálatot.
- Belehalt a szülésbe. De szerintem ebben nincs semmi különös. - folytattam a válaszok sorolását de amint megláttam a tekintetét egyből ideges lettem. - Te is ugyanúgy nézel rám mint mindenki más..
- ??
- Nem kell engem sajnálni. Nincs szükségem szülői védelemre! - akadtam ki szinte a semmiből.
- Lina..
- Felejtsd el..
- nem az én dolgom de..azt mondtam édesanyád meghalt..és mi van az apáddal?
- Ő sem valami "hű de szeretem a kislányomat" apuka. Még annak is örülök,hogy nem fojtogat amikor lát. 
- Akkor ebben hasonlítunk. 
- Hmm?
- Én sem voltam valami jó kapcsolatban az apámmal. Hisz pont neki köszönhetően is kerültem ide. De..jobb is így. 
- Most,hogy a szülőkről beszélünk..külsőre nagyon is hasonlítasz az apámra..neki is fekete haja van..és ezüst színű szeme..
- Tényleg?
- Naná!
- Ez érdekes..
- Nem vagy vámpír véletlenül? 
- Ki tudja! - erre Dilen csak felkacsintott egy vigyorral arcán és elindult egy másik szoba irányába.  
- Hehe! még a végén kiderül,hogy a testvérem vagy! - Szinte szaladtam utána nevetve.
- Isten ments egy ilyen húgitól! - válaszolta majd zsebre vágta kezeit. 
- Most miért vagy ilyen kedves? nagyon is jó testvére kennék. 
- Háát igen... - Dilen helyet foglalt egy teremben ahol egy elég furcsa alakú ágy volt és egy átlátszó fedőféleséggel rendelkező asztalka amelyre ügyesen rá is helyezte lábát, pár kisebb szekrény és polc, és valami furcsa doboz féleség a sarokban. Én ügyesen mellette foglaltam helyet és egy picit előre hajolva bámultam a dobozt. Az fekete volt..de egyszer csak a fekete szín fellobbant és kivilágosodott...még 2-3 másodperc elteltével pedig emberek jelentek meg benne. Egyből felugortam a helyemről.
- Te is látod ezt? az emberek beleragadtak ebbe a dobozba! - lassú és óvatos léptekkel közelítettem meg azt a varázs dobozt aztán ütögetni kezdtem azt. - Másszatok ki onnan..itt nem bánt titeket senki..
- Lina..ők nem hallanak téged..
- Tényleg? akkor...MÁSSZATOK KI ONNAN! ITT BIZTONSÁGBAN LESZTEK! - kezdtem el ordibálni amire Dilen hangos nevetésben tört ki. - Ne nevess hanem segíts! 
- Lina! Nyugodj meg..könyörgöm..míg nem haltam bele a nevetésbe..
- De hát..rabul ejtette őket ez a doboz..segítenünk kell rajtuk..
- Könyörgöm! - szinte már sírt a nevetéstől a kormos hajú majd pedig felállva helyről odasétált hozzám és visszaráncigált a doboztól és az ölébe öltetett erősen lefogva engem,hogy ne szabaduljak ki. 
- Engedj el! Veszélyben vannak!
- Nyugodj már meg! ez csak egy TV.
- he? az meg mi a szent Orákulum? 
- Hááát..hogy is magyarázzam,hogy még te is felfogd..ez egy kütyü melynek segítségével megkaphatod az információt egy más terültről/helyről..és egyszerre több ember s megtudhatja ugyanazt egyidejűleg. 
- Akkor miért nem használjátok a leveleket?
- A levelek írása már a múltban van. 
- De az is hasznos információkat tartalmazhat..és még mások sem tudják elolvasni. 
- Ahhoz ott van az email vagy a személyes üzenetek..
- Oooké...
- Bocsánat..el is felejtettem,hogy te azt sem érted miről beszélek itt neked..nehéz dolgod lesz itt. 
- Nem sokáig..hisz vissza fogok kerülni a saját világomba. 
- De addig még is itt kell lógnod mellettem..
- Hát igen..remélem nem csak ezeket a szürke falakat lesz szerencsém látni.. - motyogtam mjajt egy széles vigyor jelent meg az arcomon* Menjünk világot látni!
- Tessék?
- Hát..te itt már ismersz mindent én pedig nem..látni akarom ezt a világot.
- Ez rossz ötlet..
- Miért?
- A nap..
- Nap? mi van vele?
- Kitudja,hogyan fog rád hatni. 
- Hát..nem hiszem,hogy túl rossz hatással lehetne rám. Hisz tegnap is nappal találkoztunk...és semmi.
- Az már naplemente volt..
- Egy mindegy..
- Tévedsz..hisz akkor a napsugarak már nem égetnek túlságosan..és egyébként is.. - hirtelen magyarázkodásait egy furcsa hang zavarta meg majd pedig Dilen előkotort a zsebéből egy újabb izét és beszélni kezdett abba...majd pedig letette maga mellé az ágyra s újra felém fordult. 
- Öööm..
- Ez egy telefon. 
- Ahhhaaa...
- Ennek a kütyünek köszönhetően tudok társalogni más emberekkel nagy távolságon is..és egyébként is nagy szerencséd van. 
- Miért is?
- Világot akartál látni..nekem pedig munkába kell mennem..ezért velem jössz. 
- Juhhé! buli!
- Nem..nem buli..egy lépésre se mellőlem..
- Okké főnők...de most már igazán el is engedhetnél..
- És ha nem?
- Akkor lerágom a karod..
- Juj de félek.. - nevetett fel a kormoska aztán végül elengedett. Felállva ő egy szobába ment majd pedig pár perc elteltével egy furi ruhácskával tért vissza. - Ezt vedd fel. - nyújtotta felém azt. 

- Minek is? 
- Nem mehetsz ki emberek elé férfi ruhában..
- De kényelmes..
- Ha nem veszed fel ezt itt,akkor itthon maradsz..EGYEDÜL. 
- Na neee... - morogtam majd elgondolkodtam. Végül beleegyeztem abba,hogy felveszem,hisz semmi kedvem sem volt egyedül maradni négy fal között mikor ki is juthattam a szabadba. 
A kezembe vettem azt a rongydarabot és egy távolibb szobába mentem átöltözni.Úgy fél órába is telt amíg magamra vettem azt a ruhát ami nagyon kényelmetlen volt. Végül amikor rám került kisétáltam a szobából.
- Ügyes kislány...illik hozzád.
- Kuss!
- Hehe!
- Jut eszembe...honnan van neked ilyen ruhád is? csak nem szeretsz nőnek beöltözni?
- Isten ments! csak a volt barátnőm itt hagyta ezeket amikor szakítottunk és nem jött vissza értük. 
- Szóval te még nőcsábász is vagy..ééérteem. /Pont mint apa../
- Gondolj amit akarsz..de most már mennünk kell különben elkésem. 
- Te bajod. 
- Itt akarsz maradni? 
- Neeeeem!
- Akkor légy jó gyerek és gyere. - Dilen lassú léptekkel elindult kifelé. Én pedig követtem. 

Amint kiértünk az udvarra egyből megkönnyebbülten sóhajtottam fel. De nem sokáig volt nyugtom. Megint az a négy kerekes izé került szemem elé. Pontosabban pedig megállt előttem.Bár az ablakból már elég sok ilyen "valamit" láttam de még mindig csodálkoztam ezeken. Hirtelen az izé másik oldaláról kimászott egy feketébe öltözött ember és megközelítve minket meghajolt, később pedig ajtót nyitott. Dilen beszállt én pedig csak néztem utána amíg ő felém nem nyújtotta kezét. Nagyot nyelve beültem. A hely elég szűk volt. 

- Ne remegj mit egy nyuszi. 
- N..nem félek én..
- Ja..azt látom..
- Mondom,hogy nem! 
- Aha..
- Ch... - erre én csak morogtam és nem mondtam többé semmit. De idegességem sem tartott sokáig,hisz amint kinéztem az ablakon szemem kikerekedtek. Eszméletlen dolgokat volt szerencsém látni. - Mennyi ember..
- Ez még semmi...reggel és este vannak itt többen is. 
- Nálunk nincsenek ennyien..
- Csak nem,kihaló félben vagytok?
- Amióta a kristály össze van törve a élet túl nehéz lett számunkra.
- Értem..nos..minden esetben megérkeztünk..

  Egy hatalmas épületnél álltunk meg. Dilen elsőnek szállt ki és egyből lányok sokasága vette őt körül. Ő ezt figyelmen kívül hagyta és felém nyújtotta kezét és segített kimászni az izéből melynek elfelejtettem a nevét. 
A lányok gyilkos tekintettel kísértek minket egészem amíg az épületbe nem értünk. Oda már valamiért nem követtek minket. De odabenn már valami újra számomra ismeretlen emberek üdvözöltek minket valami idegen nyelven. Dilen szintén arra a nyelvre tért át. Semmit sem értettem. A kormos hajú még a saját házában monda,hogy csak mosolyogjak és játsszam a némát,hogy le ne bukjak. Úgy is tettem. 
Odabenn egyik teremből a másikba járkáltunk egészen amíg egy HATALMAS terembe nem értünk ahol újra sokféle kütyü volt. /Ezarel és Ewelein oda-vissza lennének ezért a helyért/ Dilen egy időre magamra hagyott de amint visszatért nem hittem a szemeimnek. Máshogy volt felöltözve mint amikor jöttünk, és a haja teljesen máshogy nézett ki. Aztán pedig beállva a szoba fehér részébe ki tudja miért elkezdett pózolni. /Na jó...eddig is tudtam,hogy beteg..de ez még nekem is sok./ 
    Amíg teljesen elfeledkeztek rólam én sarkon fordultam és kirohantam. Nem tudom miért,nem tudom hová..csak mentem. Valami csoda módon emlékeztem merre kell menjek,hogy szabadságot kapjak. Előbb jó pár hosszú folyosón kellett keresztül mennem. Úgy kétszer emberekkel is találkoztam de azoktól sikeresen eltudtam szökni. Bár ordibáltak utánam valamit amit nem is értettem..na és persze nem is érdekelt csak futottam előre. 
Végül sikerült kiérnem. De..nem oda ahol be is jöttem. Megint szűk és hideg utcácskába értem ahol először is találtam magam miután ebbe a világba kerültem. Körülnéztem. Nem volt mellettem senki. Pár lépést haladtam előre és hátam mögött leesett valami. Gyorsan hátrafordultam. Két villogó szempár nézett rám a sötétből. Majd pedig egy fekete farkas rohant felém. Szinte másodpercek alatt már a földön voltam az állat pedig rajtam. Csak,hogy..nem bántott..hanem az arcomat nyalogatta.

- Végre megvagy Lina!
- Heh? ki beszél? - egyből körbenéztem de a farkason kívül nem volt a közelemben senki. 
- Én vagyok az..Króm..
- Króm? Mi van? - újra és újra körbenéztem.
- A farkas..
- Miiiii?! Te szent Orákulum! Veled meg mi történt?
- Úgy látszik ez a világ máshogy hat rám..itt nappal nem tudok az emberi formámban mozogni..
- Ez nagyon problémás lesz számunkra..de..te hogy kerültél ide? - Toltam le magamtól az állatot aztán felültem.
- Emlékszel arra amikor a kapukhoz mentetek? 
- Igen..emlékszem.
- Megtudtam mi és hogyan..Miiko engedélye nélkül mentem utánatok..és úgy látszik épp időben érkeztem meg..
- Akkor te voltál az aki megfogta a karomat..de amikor felébredtem nem voltál a közelemben..
- Úgy látszik szétdobott minket a kapu és más más helyekre kerültünk..
- A kapu nem nyílik meg amíg nincsenek meg a szükséges anyagok a megnyitáshoz..akkor hogyan?
- A benned alvó kristály aktiválhatta. 
- Bennem alvó kristály? de ha..ennek köszönhetően sikerült ide kerülnöm..akkor ha megtudom hogyan nyissak egy újabb átjárót akkor vissza kerülhetünk Eldaryara..
- Vagy csak találunk egy boszorkány kört és hazamegyünk..
- Boszorkány kör? az meg mi?
- Csak ne mond,hogy nem tudsz erről..hát téged mégis miről tanított Kero?
- Nem érdeklődtem igazán erről az egészről. 
- Mondom én..csoda vagy..egy igazi csoda.
- Ezt bóknak veszem. 
- LINA! 
- Dilen?
- Hála a jó égnek megvagy! - a kormoska egyből térdre esett és megkönnyebbülten felsóhajtott s átölelt. Majd pedig Króm felé fordította fejét. - Szóval ő is onnan jött...
- Honnan tudod?
- Érzem rajta. Ugyan olyan illatod van mint neki. Nem emberi. De veszélyes itt maradni..ha meglátnak minket még bajba kerülünk..
- Lina..mennünk kel...nem maradhatunk ebben a világban..- Szólt közben Króm akinek nem viccelődős hangja volt. 
- De..
- Na és,hogyan akarsz odajutni nagy okos? 
- Bosz..
- Itt nincsenek boszorkánykörök..már többször is átvizsgáltam a közeli erdőket. Sehol semmi. 
- Ez ugye csak vicc?
- Hát igen..hisz pont nekem van olyan jó kedvem jelen pillanatban...és pont ezért vagyok még mindig ebben a világban. 
- Mos akkor mi legyen? - tettem fel végül a kérdést,hogy csillapítsam a feszültséget..vagy legalább megpróbáljam. 
- Mást nem tudunk tenni..muszáj megtudnunk,hogyan kontrolláld az erőset és kaput tudj nyitni.. 
- Az nehéz lesz.
- Főleg ha ő vámpír..és nappal sokkal gyengébb...és mivel vért sem iszik egyre haszontalanabb lesz a kristály a testében. 
- ...
- ....
- Na jó..most húzzunk innen. Semmi kedvem,hogy egy farkas társaságában kapjanak el. Gyere Lina! - Dilen megragadta karomat és felhúzva engem a földről maga után ráncigált vissza az épületbe.
- Hékás! Vele meg mi lesz?
- Ő majd nyomon követ téged. 
- Ez már több a soknál. 
- Nem tehetünk mást. 
- Hé kormos! 
- Csitt! Hazamegyünk! 
- Ne mááár..Dilen! 

Folytatás következik...

7 Rész. Számomra egy új világ.

- LINA! - kiáltották el magukat egyszerre a többiek és sietni kezdtek felém. De..még is valaki más érkezte megérinteni karomat..és ez után mind a ketten eltűntünk a fényben..
- Lina....
.                         .                           .                          .                             .                                 .                     .
.                         .                           .                          .                             .                                 .                     .
.                         .                           .                          .                             .                                 .                     .
.                         .                           .                          .                             .                                 .                     .

.                         .                           .                          .                             .                                 .                     .

Nem tudom mennyi idő telhetett el..és azt sem tudom meddig lehettem eszméletlen. De amikor végül kinyitottam szemeimet alaposan meg is ijedtem. Körbenéztem..egyedül voltam egy számomra ismeretlen helyen. Körülöttem falak voltak..borzasztó illantok és számomra ismeretlen hangok. /Mi ez a hely? hogy kerültem ide? hol vannak a többiek?/ tettem fel újra és újra a kérdéseket saját magamnak. 
Végre talpra állva óvatos,félénk és csendes léptekkel indultam meg előre néha néha nekitámaszkodva a hatalmas falnak. Mindenütt valami zsákféleségek hevertek és hatalmas furcsa ládák melyek majdnem akkorák voltak mint én. /Fura ez a hely../ 
Minden egyes zajocskánál is megfordultam,hogy megnézhessem mi okozta azt. Amikor pedig láttam,hogy nincs ott semmi folytattam felfedezésemet. 
Nem tudtam mennyi ideig járhattam a falak között de magam előtt megláttam végre némi fényt. Az elején azt hittem,hogy ez a kapu fénye melynek segítségével visszatérhetek a többiekhez..épp ezért is futni kezdtem. Egész erőmből rohantam. Kiérve a hatalmas falak sötétségéből és szemeim kikerekedtek. /m..mi..mi ez?!!/ ácsorogtam az ismeretlen föld kellős közepében. 
Hirtelen valami furcsa hangokat kezdtem hallani magamtól jobbra. Egyből arra fordulva vettem észre,hogy felém száguld valami ismeretlen izé borzasztóan gyors sebességgel. Azt sem tudtam mit csináljak. El akartam menekülni de a lábam mintha a földbe gyökerezett volna. 
Egyszer csak,amikor már azt hittem nekem annyi,valaki egész erőből oldalra lökött. Sokkolt állapotban újra körbenéztem.  

- Eszednél vagy? meg akarsz halni vagy mi? - kezdett el ordítani rám valamilyen ember fiú.

- Heh? - biccentettem oldalra fejemet,hisz azt sem értettem mit mond. 

- Mi az? elvitte a cica a nyelvedet? 

- ....

- Hahó? van itthon valaki? 

/Ez meg mit beszél? miféle nyelv ez?/ 

A srác hozzám akart nyúlni de én automatikusan visszaugrottam pár métert és újra védelmi-támadói pozícióba álltam be. A fiú amikor meglátta mit csinálok megemelte kezeit maga előtt..mintha arra utalt volna,hogy nem nyúl hozzám..és nem fog bántani. Erre én egy idő után kiegyenesedtem s óvatos léptekkel közeledni kezdtem felé. Úgy másfél méterre állhattam meg tőle és végigmértem tekintetemmel. Bár testem remegett én bátornak akartam tűnni. Na és persze mivel én a vámpírok klánjából származom,na és persze én vagyok az árnyék gárda legjobbja. nem is lehetek gyáva...így is elég,hogy apám születésem óta lenéző volt velem. 
Karba tett kézzel álltam a másik előtt közben még mindig figyelve a terepet és a többi embert aki pedig engem ajándékoztak meg figyelmükkel. 
Már épp amikor azt hittem megnyugodhatok egy újabb négy kereken járó izé állt meg nem távol tőlem és onnan még furcsább ruhákba öltözött emberek ( pontosabban pedig férfiak) másztak ki. Azoknak az izéknek a tetején melyeknek még mindig nem tudtam a nevét valami világító lámpás féleségek voltak. A férfiak lassan felém kezdtek közeledni. Újra félelem fogott el. Az ostoromat rántottam elő és a földre csaptam vele jelezve,hogy ne közelítsenek meg. Ezt ők inkább támadásként vették és szintén valami itteni fegyvert vettek elő. Vagy..legalább is én úgy gondolom,hogy fegyver lehetett az a valami a kezükben.
Én, még egyet a földre csapva az ostorommal, gyors futásba eredtem előre. Az emberi sokaság csak úgy nézett rám. Furcsa hangokat hallottam hátam mögött majd pedig pillanatok alatt borzasztó fájdalmat kezdtem érezni vállamban. De nem álltam meg és csak a tömegbe rohantam..onnan pedig újra egy szűk, falakkal körülvett ösvénykére rohantam melyben szintén sokféle undorító szag volt és zsákok furcsa dobozokkal. (( egy sikátorba kóborolt..megint..))
Ott egy falnak dőlve érintettem meg vállamat mely vérzett. /Mi a??! de..de hisz hozzám sem ért..hogyan tudott megsebesíteni? miféle mágia ez?! / Csak úgy sziszegtem a fájdalomtól de nem tudtam mitévő legyek. Ismeretlen helyen..egyedül..és még a mágia sem használ..bár az a földi fegyver vagy mi is volt az tényleg valami varázslattal működik..fogamat teszem rá. 
Vérveszteség miatt nagyon fáradt voltam. Aludni akartam. De féltem..épp ezért is minden erőmből próbáltam ébren tartani magam. 
Már majdnem bealudtam amikor lépteket észlelt a hallásom. Egyre közelebb..és közelebb. Abba az irányba szegeztem félkómás tekintetemet ahonnan a hang jött. Bár sötét volt..de elég jól láttam mindent. Ugyan az a srác volt az,akivel legelőször volt "szerencsém" találkozni. Az,előbb fentről lefelé nézett rám aztán leguggolt elém és megérintette a vérző vállamat. Én erre természetesen felszisszentem és egész erőmből ( már ami maradt) rácsaptam a kezére és eldobtam őt magamtól és összekuporodtam a falnál. Hallottam ahogyan felsóhajt..majd feláll a földről és újra megközelít. Félénken próbáltam kiutat találni. Semmi kedvem sem volt itt meghalni. Szemeim jobbra balra futkostak kiutat keresve de hiába. 
Amikor ő már túlságosan is közel került hozzám, erőm pedig végleg elhagyott és azt hittem végem megéreztem,hogy kezei átkarolnak aztán testem megemelkedik. A fejemet akaratlanul is mellkasához nyomtam és bealudtam. 

****** Pár óra elteltével******

Amikor ébredezni kezdtem valami puha dolgon feküdtem. /Biztos a saját meleg és kényelmes ágyikómban pihenek és amint kinyitom szemeimet kiderül,hogy mind ez csak egy rossz álom volt../ gondoltam, aztán lassan elkezdtem visszaszámolni öttől../Öt..négy..három..kettő..egy.../ amint végig számoltam,kinyitottam szemeimet...és kiderült,hogy mégsem álom volt az egész. 
Valamilyen furcsa szobámban találtam magam. Sok számomra ismeretlen kütyü volt itt. Egyből látszott,hogy ez nem Eldarya..
Egy rész örültem,hogy ide kerültem, de más részt pedig nem tudtam mi tévő is legyek hisz nem tudtam mi és hogyan. 
Az ágyon feküdtem és a plafont bámultam. Egyszer csak a szoba ajtaja kinyílt és újra az a fickó jelent meg előttem. De nem egyedül..hanem egy FAMILIÁRIS? társaságában. Nagyon hasonlított a Purrerukra..csak fekete volt...és nem beszélt...legalább is velem. 
Gyorsan felülve az ágyon húztam magamra a takarót..hisz..szinte semmilyen ruha nemvolt rajtam csak kötések,kötések és még több kötés. 

- Ki vagy? és mi ez a hely? - tettem fel első kérdéseimet.

- A földön vagy. 
- Azt sejtettem..de várjuk csak..hogy-hogy érted mit mondok? És..én miért értem mit mondasz? hisz amikor először beszéltél hozzám akkor egyáltalán nem értettelek..
- Mondjuk így..én sem vagyok egészen itteni. Akkor pedig azért nem értettél mert én egy másik nyelven..úgy mond emberi nyelven beszéltem hozzád. 
- Várj..mi? de hisz..hogyan? - dadogtam.
- Ahogy látod..emberi külsővel rendelkezem. Ezért is nem ismertek fel még mindig és nem is száműztek el vagy öltek meg. 
- ...
- Ne vágj ilyen képet. Nem illik hozzád.
- Majd én tudom mi illik hozzám és mi nem..
- Ahelyett,hogy durcizol igazán hálás lehetnél azért,hogy megmentettelek. Ha nem találok rád időben még veszélybe kerülsz..vagy rád találnak a zsaruk és elvisznek. 
- A kik? - biccentettem oldalra fejemet értetlenül. 
- Az olyan emberek akik büntetik a gonoszt. Olyan..rend felügyelők.. - próbálta magyarázni a fekete hajú. 
- Oké,oké ...felfogtam..valamennyire. 
- Nehéz lesz megszoknod mivel először kerültél ide életedben,de hidd el,jó móka itt élni. Nincs élelem hiány, a szabályok sem valami túl szigorúak és az emberek is kedvesek. 
- Ja..azt vettem észre.. - helyeztem kezemet a sérült vállamra. 
- Ők csak a munkájukat végezték. 
- Legszívesebben megetettem volna velük Flamet..biztosan tetszene neki..
- Flame? 
- A familiárisom..
- Szóval neked is van..
- Miért reagálsz úgy mintha neked nem lenne?
- Mert nekem nincs is. 9 évesen kerültem ide..mindenem odaveszett. Azóta sem tudom,hogy van a családom és szeretteim,barátaim. 
- Fora,hogy nem hallottam erről az esetről..
- Mert nem véletlen volt. Direkt küldtek ide. 
- Miért tennének ilyet egy honfitársukkal? 
- Mert én más vagyok mint ők. Én csak félvér vagyok. Ami az én régiómban megbocsájthatatlan. 
- Én is félvér vagyok..és anya is az volt..elég hülye felfogása lehet a régiód vezetőjének ha egyszer ilyesmiért száműzött. 
- Nos..mindenki máshogy látja a dolgokat. Na de..ne reménykedj abban,hogy érted fognak jönni. 
- Tessék?
- Soha nem fognak rád pazarolni alapanyagokat,hogy hazajöhess. Ezért jobb lesz ha kezdesz hozzászokni a földi élethez..bár neked nehéz lesz hisz vámpír vagy..
- ...
- Ne vágj már ilyen savanyú képet..lehet veled más,hogy lesz..
- Az előbb még nem ezt mondtad..
- Én mit nem mondok..Ne is figyelj rám. 
- Ha te mondod...- felsóhajtottam. 
- Hozok neked valami ruhát..nem járkálhatsz a lakásomban meztelenül..

A srác kiment én pedig még a nevét sem kérdeztem meg. Micsoda ügyes lányka vagyok én. Magam körül tekertem a takarót és kimásztam az ágyból. Az ablakhoz mentem és kinéztem rajta. Elég magasan voltunk a föld felett. Nagyra tágult szemekkel bámultam kifelé. Azt sem vettem észre ahogy a másik visszajött. 

- Úgy látom tetszik a kilátás. - mondta nevetve és pedig rá pillantottam. 
- Mond csak..mik azok a négy kerekes izék melyekből emberek szállnak ki? 
- Azok autók. Egy fajta járművek melyek könnyítik az ember dolgát és segitik,hogy gyorsabban érkezzen meg egyik helyről a másikra.
- Te is utaztál már ilyen izén?
- Igen..mindennap többször is utazom rajta munkám miatt. 
-Munka? itt is vannak gárdák és gárda feladatok?
- Neem,te butus. -válaszolta,aztán hangos nevetésben tört ki. - Ebben a világban nincsenek sem gárdák, sem feladatok. 
- Akkor?
- Várj..had magyarázzam el úgy,hogy meg is értsd.. Ebben a világban ahogyan már mondtam,nincsenek gárdák. Itt sokkalta több másféle munka lehetőség van. Én például elég hires színész vagyok ebben az országban. 
- Öööömmm..aha..
- Más szóval más embereket játszom el. 
- Akkor miért nem ezzel kezdted? jössz elő nekem itt idegen szavakkal..
- Mindig elfelejtem,hogy más világból vagy.. - helyezte kezét tarkójára a fiú és kínosan felnevetett. 
- Jut eszembe..hogy is hívnak? - tettem fel végre a nap kérdését.
- Az igazi nevem Zack. De..itt mindenki Dilenként ismer. Ezért..jobb lesz ha te is igy szólitasz majd..legalább is emberek előtt.
- Dilen? micsoda egy fura név..
- Na és te kis hölgy? 
- Én Lina vagyok. 
- És még te beszélsz a fura nevekről. - Dilen hangos nevetésben tört ki majd végül felém nyújtott egy ruhadarabot. - Tessék. Ezt vedd fel. 
- Mi ez?
- Váltóruha.
- Nekem az enyém is megfelel. 
- Azt kidobtam.
- HOGY MIT CSINÁLTÁL?
- A vért lehetetlen volt letakarítani róla.na és ilyen ruhában ki sem mehetnél emberek elé..egyből rájönnének ki vagy. 
- MEGÖLLEK!
- Én is szeretlek! de most már komolyan mondom öltözz fel! 
- És mi lesz ha nem?
- Akkor megkötlek és felöltöztetlek.
- Ha hozzám mersz nyúlni lerágom a karodat..
- Nem félek. 

Erre én csak morogtam egyet a másik pedig magamra hagyott,hogy átöltözzek aztán pihenjek. Demivel nem voltam álmos csak felöltöztem és a képeket kezdtem el nézegetni melyek a falon lógtak. Az egyik..kivételesen is felkeltette a figyelmemet hisz nagyon is jól sikerült. 

Ő aztán egy macska mániás..rengeteg képe van ahol a macskájával van../Hiányzik Flame..vajon,hogy van? rendesen etetik? /Egyből eszembe jutott a kis familiárisom. A szoba falának másik végéről mintha üveg törés hangját hallottam volna ezért kisiettem. 
Amikor megtaláltam a kellő szobát ahonnan a hang jött megláttam egy törött tányér darabjait heverni a földön Dilent pedig a kezét nézegetni. Egyből megéreztem a vér illatát. Lassan közeledni kezdtem felé. Amikor ő meglátott egyből felnevetett mondván mennyire béna. Úgy másfél méterre állhattam meg tőle. Ő egyből észrevette,hogy velem valami nem stimmel és ezért megrázott az egyik kezével.

- Hé Lina! Jól érzed magad?
- Igen..csak..a vér..
- Szóval a vérrel van a gond...- Dilen ránézett a kezére majd pedig sóhajtott egyet és felém nyújtotta azt. - Ha csak ennyi a gond akkor igyál és kész.
- Tessék?
- ...
- Nincs rá szükségem. Eddig sem kellet. 
- Ez más világ..és máshogyan is hat rád..
- Akkor is..
- Lina..
- MONDTAM MÁR,HOGY NEM KELL! - rohantam el az előző szobába é magamra zártam az ajtót..a földre csúsztam a hátammal megtámasztva azt. /Haza akarok menni../

Folytatás következik..

6 Rész. ." AZ ÁLDÁS ÉS ÁTOK GYERMEKE"

Következő nap hajnalán én és a kis "csapatom" elindultunk a nagy kapuhoz,hogy ellenőrizhessük a hibát és ki is javítsuk azt,hogy aztán újra az emberi világba lehessen menni élelemért. Hogy én honnan tudom mind ezt? Hát onnan,hogy kémkedtem..olvastam..kikérdeztem mindent.Bár be kell vallanom..nagyon nehéz volt erről információt szereznem. Véletlenszerűen azt is megtudtam,hogy abból a világból származik anya is. Bár..hiába tudtam mindezt..nem akartam abba a világba kerülni. unalmasnak találtam a történetek alapján. Bár ki tudja..lehet mégsem lett volna ott olyan unalmas életem mint itt. Igen..amióta mindezeket megtudtam csak is ezeken agyaltam. Vajon milyen életem lehetett volna ha nem ebben a világban születek meg? Ha anya nem került volna ebbe a világba..vajon léteztem e volna egyáltalán? és még sok ehhez hasonló dolog járt a fejemben.
Az út során semmi kedvem sem volt beszélgetni a balfácánokkal akik folyton mellettem ballagtak..de hisz nem léteznek oly annyira nagy csodák,hogy összeragadna a szájuk és egész úton keresztül csak kussolnának. Természetesen az első fontos feladat a panaszkodás volt amit Niiro vagy más néven a nagyszájú király kezdett el. 

- Ááááá! Miért pont nekünk kell ilyesmi hülyeséggel foglalkoznunk? más csicskák is vannak még a gárdákban rajtunk kívül..
- Szóval te csicskának érzed magad? - szólalt meg Eiken egy ártatlan mosollyal arcán.
- Hát nem? Minden parancsot teljesítenünk kell amit az a róka kitalál. 
- Inkább hallgass Niiro..ne feledd,hogy ő is itt van.. - vágott közbe Niiro panaszkodásaiba Asu miközben rám pillantott. 
- Ch...
- Úgy látszik felidegesítettétek a kis hercegnőt.. - nevetett fel Kuroi elégedett hangon. 
- De most mond meg,hogy nincs igazam..
- Niiro! Elég legyen! - Szólt bele végül Ezarel is mely eddig csendben figyelte a történteket. 
- Idióta barmok serege..idegesítő.. - morogtam és jó pár méterrel mindenki elé siettem a familiárisom társaságában. 
- Túl gyenge idegrendszered van cica! - Kiáltott utánam Niiro gúnyos hangon.
- Neked köszönhetően.. - Válaszolta annak Eiken és hallottam ahogyan az hangosan felsóhajtott. 

/Egyedül is elboldogultam volna ezzel a feladattal..miért kellett ezeknek a barmoknak velem jönniük? nem értem Miikot..ennyire nem hisz az erőmben? ennyire gyengének és védtelennek tart? Ch..majd én megmutatom ki itt az ész és az erő...és bebizonyítom,hogy még a szikrázó gárdát is képes leszek irányítani miután átveszem az irányítást../
Ezen agyalva siető léptekkel ballagtam előre jóval lehagyva a többieket. Nem figyeltem szinte semmire. De a fülemet akkor is idegesítette a víz jelenléte..mindenhol hallottam a mozgásokat..éreztem mi vesz körül..tudtam a körülbelül távolságokat is..és mid ez amióta az a kristály került elő körülöttem..vagy belőlem. Idegesítő volt..néha pedig már fájdalmas is. Valamikor már olyan érzésem volt,hogy szétrobban a fejem. Meg akartam szabadulni ezektől a hangoktól de nem tudtam..Bármit is csináltam volna. 
Szinte már futásba eredtem annak reményében,hogy a hangok eltűnjenek a fejemből. Egy tónál álltam meg..Pontosabban egy női hang állított meg. Egy ismerős női hang. A tóparthoz ballagtam és körülnéztem. Senkit sem láttam. De a hangot egyre jobban hallottam. Folyton azt sorolta.."TE VAGY AZ ÁLDÁS ÉS ÁTOK GYERMEKE".. nem értettem eme szavaknak értelmét..de újabb kérdéseket keltettek fel bennem. 
Újra és újra körbenéztem..

- Ki vagy?! Mutasd magad! - kiáltottam el magam végül..és kiáltásomra..megjelent egy nő..bár..nem valami megszokott külsővel rendelkezett. 

- Te vagy az áldás és átok gyermeke.. - szólalt meg felém mutatva ujjával. 
- Mit akarsz ezzel mondani? Hogy-hogy átok és áldás? nem értelek..
- Te vagy..maga az élet és a halál..
- Maga az élet és a halál? e..ezt nem értem..
- A jövendölés..be fog teljesedni..
- Jövendölés? Miféle jövendölés? Ne beszélj találós kérdésekkel! Magyarázd el! Egyáltalán nem értem miről beszélsz..  - válaszoltam értetlenül egyre jobban összekeveredve szavaiban. 
- Hamarosan üt az óra...
- Miről beszélsz?  - a nő nem volt hajlandó akár egy kérdésemre is konkrét választ adni és csak folytatta az össze független mondatait. Aztán..lassan kezdett homályosodni a külseje.. - Hé! Ne merj elmenni! Válaszokat követelek! - A nő újra nem válaszolt. Egy gyorsan közelgő hang pedig félbe szakította beszélgetésemet vele. Automatikusan pár métert ugrottam hátra..természetesen a vízbe landoltam hisz a tó volt mögöttem. De..nem kezdtem el süllyedni hanem a felszínén maradtam. Képes voltam a vízen állni..Védő és egyben támadó pozíciót vettem fel és vártam az érkezőre. 

- Nyugi már cica! ne,hogy kinyírj.. - szálalt meg egy ismerős de egyben idegesítő hang. 
- Ch! Ha ennyire meg akarsz halni akkor csak szólnod kell és intézem is..- Egyenesedtem ki és ballagtam ki a tópartra. 
- Nem is tudtam,hogy te ilyesmire is képes vagy Lina! Sokat fejlődtél ezen az éven. - Dicsért meg Asu tapsolva.
- Veled ellentétben. - gúnyolódott Kuroi aztán felpattant egy fára hisz Asu nagyon is oda akart ütni neki egyet. 
- Gyere le te gyáva nyúl! - szorította ökölbe kezét a fiú. 
- Bocs,de én még élni akarok! - válaszolta a másiknak nevetve az árnyék gárdás. 
- Egy igazi férfi nem menekül a harcok elől!
- Egy igazi férfi jól tudja mikor kell hátrálni. 
- A szavaid csak is a gyávaságodat bizonyítják. 
- Kikérem magamnak..a szavaim azt bizonyítják,hogy nekem legalább van agyam melyet még használni is szoktam..másokkal ellentétben. 
- Mit dumálsz vakarcs? 
- Én? ááá semmit,semmit. 
- Asu, Kuroi! Hagyjátok végre abba ezt a gyerekes viselkedést! - Szólt közbe egy újabbik veszekedésbe az Elf. Bár..most sokkalta idegesebb volt. - Inkább koncentráljatok a feladaton. Ne felejtsétek..a kapuhoz kell mennünk. Nincs időnk itt ácsorogni. 
És ezzel a hideg nótával a végén Ezarel elindult vissza az erdő mélyébe mi pedig engedelmesen követtük. Bár én jó pár méterre direkt is lemaradtam folyton hátra nézve nem jelent e meg újra az a nő. Pár óra gyalogolás után megérkeztünk egy nagy fákhoz való úthoz. A fák tényleg hatalmasak voltak. De valahogy mintha össze lettek volna fonva azok koronáik. 

 Aztán pedig egy mocsáron kellett keresztül mennünk ami nem a legjobb élmény volt. Az ottani szagok borzasztóak voltak..olyankor akartam a legjobban orr nélküli lenni. 

Az után pedig kiértünk egy nyílt terepre. Bár körül volt pár nagyobb szikla, egy kisebb vízesés, és egy tó melybe a vízesés futott..de a lényeg maga a kapu volt melyhez oly meddig mentünk és mely pompázott mindennek közepén a legnagyobb sziklán. 
Mi egyből felosztottuk a területeket és mindenki elkezdte a rábízott terület vizsgálatát. Több órába is telt míg figyelmesen megvizsgáltunk minden egyes követ,füvet..de amint újra mindenki összegyűlt a kapu előtt megosztottuk találatainkat egymással. 

- Nem tudom veletek mi van..de én semmi érdekeset vagy furcsát nem találtam. - szólalt meg elsőnek Kuroi vállat vonva.
- Én sem találtam semmit.. - szintén szólalt meg a másik fiú is.
- Szint úgy. 
- Én jobb ha már meg sem szólalok..Ha már egyszer Kuroi sem talált semmit..
- ...
- Úgy látszik senki sem talált semmit. Ez fura...akkor miért nem működik a kapu? 
- Nem lehet,hogy tönkrement? hisz már több ezer éves..
- Remélem tévedsz..mert ha ez tényleg így van..akkor nem könnyű időszak fog bekövetkezni Eldaryara a közeljövőben.
- ... - Én csak hallgattam és a kapuhoz ballagtam. Megérintettem a kezemmel a kőkaput és végighúztam ujjaimat a rajta kifaragott rúnákon. 
- Na jó..mivel nem találtunk semmit muszáj vagyok Miikoval beszélni erről..ideje visszatérnünk..Gyere Lina! - szólt Ezarel és elégedetlenül megindult. Én pedig egy utolsót rúgtam a kapuba és megindultam a többiekhez. De..hirtelen a kapu mely hátam mögött állt és az előbb működőképtelen volt erős fényt árasztott ki magából engem pedig mintha megdobott volna valami én zuhanni kezdtem a kapu felé testem pedig lassan fényleni kezdett és lassan kezdett eltűnni. 
- LINA! - kiáltották el magukat egyszerre a többiek és sietni kezdtek felém. De..még is valaki más érkezte megérinteni karomat..és ez után mind a ketten eltűntünk a fényben..
- Lina....

- Folytatás következik...