2 Rész. Flame.

HQ főhadiszállás. Kémiai labor.

* összetört üveg zaja *

- B...bocsánat Ezarel bácsii!
- Lina! Ezt nem hiszem el...megint összezúztál nekem itt mindent...
- De...én...tényleg nem akartam...csak láttam,hogy Ezarel bácsi mindig annyira foglalt..segíteni akartam,hogy több szabad ideje lehessen...de megint tönkre tettem mindent...apának igaza van...nekem nem itt van a helyem..
-Lina....
- Bocsi...jobb ha inkább megyek és nem zavarok...megyek és megkeresem anyát...sziaa! - intettem kezemmel és rohantam is ki a laborból. Lassan bolyongtam a folyosón. Bár mondtam,hogy Miiko anyuhoz megyek....nem akartam őt is zavarni...ezért inkább kiosontam a főhadiszállásról és az erdőbe mentem a nagy fához. Szerencsére senki sem állított meg út közben. Helyet foglalva a fa törzsénél háttal nekitámaszkodva kezdtem el egy monológot - Mióta a nagy kristály ereje szinte megszűnt...mindenki túlságosan foglalt lett...bár jól értem azt,hogy ez a legrosszabb ami csak itt Eldaryan történhetett....magányos vagyok....- motyogtam az orrom alatt,miközben az égen úszkáló felhőket bámultam. Mivel 5 éves voltam és apa is lemondott rólam mindenki csak sajnált. Bár Miiko és köztem szinte anya-lánya kapcsolat volt,jól tudtam,hogy szíve mélyén ő sem tűr el engem hisz túl problémás vagyok...mindig vagy lebetegszem, vagy eltörök valamit. Röviden....csak a baj van velem.
Felsóhajtottam. Már mikor épp azon gondolkodtam,hogy ideje lenne visszatérnem a főhadiszállásra a mellettem lévő bokrok között valami elkezdett mocorogni. Megijedtem. El akartam menekülni de egyben kíváncsi is voltam. Végül...a mindent tudni vágyó énem nyert és lassú,óvatos s magabiztos lépésekkel a bokrok felé kezdtem el haladni.
Mikor már alig, hogy fél méterre álltam tőlük nyeltem egy nagyot...aztán...a kezeimmel óvatosan szétváltottam az ágakat,hogy megnézhessem a zaj létrejöttének forrását. Mikor megláttam mi volt a forrás megdöbbenve álltam. Egy...eddig ismeretlen familiáris feküdt ott...meg volt sérülve...nem habozva tovább, karjaimba vettem a picit és rohantam is a HQ főhadiszállásra,hogy segítséget kérjek.
Futásom közben összefutottam ( pontosabban egész erőből neki mentem) Chrome-al aki épp hazatért egyik feladatáról. Mikor ő meglátta a kezeimben fekvő familiárist szemei kikerekedtek. Egyből rájöttem,hogy ilyen famit még ő sem látott. Ettől egy kicsit különlegesnek kezdtem el érezni magamat...hisz...talán egy teljesen új lényt találtam a mi erdőnkben. 
Berohanva a Sokajtós terembe egyből ordibálni kezdtem.
-Ezarel Bácsi! Ewelein! Valaki! - addig fojtattam a hangoskodást míg végül előttem meg nem jelent Ezarel.
Mit hangoskodsz ennyire Lina?
- Ez a familiáris megsérült! Segíts neki!
- .....Őt meg....hol találtad? - kérdezte tőlem felvont szemöldökkel az Elf miközben tekintetével a sérüléseket nézegette.
- Az erdőben...
- Mit kerestél te egyáltalán az erdőben? Ha jól emlékszem megtiltottam,hogy egyedül menj oda...
- Ez most nem fontos...csak segíts már neki végre! - kiáltottam el magam újból miközben kicsiny kezeimben szorongattam a testet.
- Add őt ide és keresd meg Eweleint. Lehet Miikoval van a Kristályteremben.
- Megyek is! - bólintottam s elrohantam. Olyan gyorsan kapkodtam lábaimat ahogyan csak bírtam. Minél hamarabb oda akartam érni. 2 perc futás után megérkezve,kopogás nélkül berohantam. S úgy látszik egy gyűlést szakítottam félbe...de nem érdekelt...
- Ewelein néni! Találtam egy sérült familiárist! Aztán odaadtam Ezarel bácsinak de ő azt mondta menjek el a kristályterembe és vigyelek el oda és...- alig jutottam levegőhöz annyira gyorsan futottam aztán beszéltem. Senki sem értett meg semmit az elhabozott beszédemből ezért Ewelein megkért,hogy mondjak el mindent még egyszer...csak lassabban.Egy mély levegőt véve nyugtattam meg a melkasomban lüktető szívemet és újra elkezdtem mesélni. - Az erdőben pihentem és amikor már épp indulni készültem vissza meghallottam,hogy a bokrok között mocorog valami. Odamenve találtam egy megsebesült familiárist és elhoztam ide. Odaadtam őt Ezarel bácsinak mire ő azt mondta,hogy rád is szüksége lesz - mutattam Eweleinre az ujjammal mire ő csak bólintott s kiment. Mikko pedig szigorúan nézett rám.
- Egyébként pedig...MIT IS KERESTÉL EGYEDÜL AZ ERDŐBEN? ÉRTHETŐEN ELMONDTAM,HOGY NE MENJ ODA MERT AZ VESZÉLYES LEHET! MIÉRT NEM TUDSZ LEGALÁBB EGYSZER JÓ GYEREKKÉNT VISELKEDNI ÉS HALLGATNI ARRA AMIT NEKED MONDANAK AZ IDŐSEBBEK?
- .....B....bocsánat... - lehajtottam a fejem s elkezdtem zokogni. Nem szerettem ha kiabáltak rám...bár...most jól tudtam miért szidtak le...
- Rá se ránts! Csak aggódik... - Szólalt meg Miiko háta mögül Leiftan a szokásos mosollyal az arcán.
- Hát igen...hisz pont így kell kimutatni az aggodalmat....leordítani a másik fejét.. - A semmiből mögöttem megjelent Chrome aki az ölébe vett és megsimogatta a fejemet. - De nyugi...ő mindig is ilyen volt...- A farkas fiú közelebb hajolt a fülemhez s befejezte a mondatát.. - mint egy banya... - mind ketten hangos nevetésben törtünk ki Miiko pedig idegében elővarázsolta a kék tüzét.
- Chrome! Szénné égetlek ha ostobaságokra szoktatod rá ezt a gyereket!
- Nyugalom! Nem áll szándékomban...de viszont egy második Miikot sem tűr el a lelkem...na de...nekem jelentést kell írnom a feladatról... - Chrome intett egyet a kezével s elindult a kijárat fejé még mindig engem tartva karjaiban.
- Nem akarsz esetleg letenni? - tettem fel a kérdést miután elhagytuk a termet  miközben a lábaimat lóbáltam.
- Annyira azt akarod,hogy letegyelek? - válaszolt a kérdésembe szinte egy kérdéssel a farkas fiú.
- N..nem...csak Ezarel bácsi mindig azt sorolja,hogy milyen nehéz vagyok...
- Pedig nem vagy az...-paskolta meg a fejemet a srác.

Megérkezve a könyvtárba Chrome leültetett egy székre aztán szintén helyet foglalva elkezdte írni a jelentést. Én pedig csak ültem és vártam míg végez...vagyis...várni akartam...de annyira eluntam magam,hogy bealudtam...
Arra ébredtem,hogy keltegetnek. Természetesen Chrome volt az. Megdörzsölve álmos szemeimet körbe néztem s ásítottam.
- Nem akarod megnézni azt a familiárist amelyet ma reggel találtad?
- Sz..szabad?
- Már igen... Na gyere! - A fiú gyors léptekkel elhagyta a könyvtárat én pedig szinte futottam utána pici lábaimmal. Bemenve a betegszobába egyből kiszúrtam a szárnyas apróságot. Eszméletlen gyönyörű volt. De valamiért nem mertem megközelíteni őt. Mikor a familiáris észrevett engem morogni kezdett s leugorva az ágyról felém vette az irányt. Egy kissé megijedtem. Megállva előttem még mindig morgott de egyszer csak a karjaimba ugrott és elnémult. Mikor pedig Ewelein megakart közelíteni engem a fami újra hangosan morogni kezdett mintha arra utalva,hogy ha megközelít engem akkor ő széttépi. Mindenki meghátrált én pedig elnevettem magam s magamhoz öleltem az apróságot.
- Úgy látszik rátaláltál a saját familiárisodra. - Szólalt meg az épp megérkezett kitsune.
- Saját....familiárisra? Ez...ez azt jelenti megtarthatom?
- De csak akkor ha vigyázni fogsz rá és gondolkodni fogsz róla. Ez egy teljesen új...számunkra ismeretlen familiáris...nem tudjuk mit várjunk el tőle. Lehet veszélyes. Eddig eszem ágában sem volt a közeledben hagyni.. De amikor megláttam mennyire kívánkozik hozzád rájöttem,hogy védelmeződként is szerepet kap az életedben...
- Vigyázni fogok rá....ő pedig rám...ugye Flame?  - mosolyogva ölelgettem a kis szárnyast...és úgy látszott,hogy ő maga is boldog volt...

♠ 6 évvel később ♠

- Csapd le azt a Black Dog-ot Flame!
- Csak ne olyan hevesen! - kiáltotta el magát a vérfarkas.
- Hé! Vigyázz! - Hallatszott meg a hátam mögül Mery hangja.
- Ajj nemáár....pedig már majdnem megvolt....
- Eszednél vagy? Ez nem egy familiáris! Ez Black Dog! Örűlj,hogy nem tépett szét!
- Ne oktass már Chrome!  Flame elég erős,hogy elbánjon vele!
- Túl hajszolod a társadat. - Tette hozzá aggodalmas hangnemben Mery.
- Semmi baja. Szóval ne aggódj emiatt. Flame is csak jt szórakozott rajta. De inkább az érdekel,hogy miért került ennyire közel a kapuhoz egy ilyen vad állat? Csak nem a kristály gyengesége és egyensúly felborulása miatt merészkedett ide?
- Jó kérdés... Na de...most jobb lesz ha visszamegyünk a főhadiszállásra és megírjuk a jelentést...
- Mintha " elmenni az erdőbe és elhozni egy virágot a varázsitalhoz " nevezhető feladatnak...
- Ne panaszkodj...ez is jobb mint a semmi...
- Pont te beszélsz ki folyton érdekes feladatokat kap...
- Ha ennyire azt hiszed,hogy az én feladataim érdekesek akkor legközelebb magammal viszlek és meglátod,hogy mennyire tévedtél.
- Te is jól tudod,hogy anya...vagyis Miiko nem fog elengedni...
- Őt csak bízd rám!

Chrome a tarkóján kulcsolta össze kezeit s úgy ballagott előttem. Mikor már az épület bejáratánál járhattunk Ykhar rohant elénk.

- Már mindenütt kerestelek Chrome!
- Miért? Történt valami?
- Egy új feladatra indulsz ma este.
- MA ESTE? mi olyan sürgős,hogy nem várhat holnap reggelig?
- Egy Black Dog...betört El Menedékhelyére és elrabolt egy gyereket...meg kell mentened míg nem késő...
- Vettem...
- Az előkészületek majdnem véget értek...szóval lehet hamarabb is kész lesz minden mint mi azt vártuk és talán már 1-2 óra múlva indulhatsz is.
- Ookéé...

Észrevettem,hogy Chrome rám nézett. Amint pedig Ykhar távozott egyből nevetésben tört ki.

- Te aztán szerencsés vagy! - mondta miközben a fejemre helyezte kezét s összeborzolta a hajamat.
- Miért is? - vontam fel a szemöldökömet játszva a hülyét miközben levettem a fejemről a kezét.
- Nem kellett túl sokat várnod a feladathoz..
- Ezek szerint komolyan veled mehetek?
- Azt hitted viccelek?
- Ahhaaa... - bólintottam határozottan miközben a familiárisomra néztem. - Nos Flame...remélem te is várod a feladat kezdetét pont mint én!
- Fél óra múlva találkozunk a nagy kapunál.
- FÉL ÓRA? De Ykhar azt mondta....
- Minél tovább habozunk annál rosszabb. Csak a legfontosabbakat hozd. Ki tudja meddig leszünk távol.
- Igen is kapitány! - Intettem s sietve elrohantam,hogy átöltözzek és összeszedjek valami ehetőt. Mivel az utóbbi napokban szinte semmit sem ettem, elég sok ételmaradványom maradt. Bepakolva mindezt gyorsan átöltöztem elindultam a nagy kapuhoz ahol Chrome már készenlétben várt rám. Amint meglátott engem egyből zsebre vágva kezeit elindult a kapu túloldalára. Utolérve a farkas srácot fütyörészve ballagtam mellette.
- Remélem Miiko nem fog megölni...
- Nyugi...hagytam neki egy levelet...
- Levelet?!


* valahol a HQ főhadiszálláson*

- CHROOME!



Folytatás következik.......