***Lina szemszög***
A Black Doggal történt incidens után a kalandunk már problémák nélkül ért véget. A gyerek melyet az a teremtmény elrabolt sikeresen visszakerült családjához, én és Króm pedig nyugodt szívvel és lélekkel szintén visszatérhettünk a főhadiszállásra,hogy meg írhassuk a jelentést. A farkas fiú felajánlotta,hogy én előbb menjek pihenni egy kicsit s csak az után végezzem el azt amire így is úgy is ráfognak kényszeríteni. Így is tettem. Szobámba mentem és bezártam kulcsra a ajtót mely hátam mögött állt aztán ledobva a földre a tarisznyát s kabátot kidőltem az ágyon. Sokat gondolkodtam mind azokon amik történtek a napokban. De végül még sem értettem meg semmit.
Már épp amikor készen voltam átadni magam az álmok világának valaki dübörögni kezdett a szobám ajtajába. Felpattantam. Furcsállva néztem a szoba másik végén elhelyezkedő ajtót de még is kibújva ágyamból először megközelítettem,aztán kinyitottam azt. Másik oldalon egy szóról értve VÁRATLAN vendég számomra állt szemben velem.
- Apa... - szólaltam meg csendes,s vékony hangon miközben reménykedtem abban,hogy ha ránézek ez alkalommal nem fogja elfordítani a fejét.
- Gyere velem. - Mondta, s elindult a folyosón.
Én sietve lépkedtem utána próbálva nem lemaradni. Bár..először szólalt meg előttem nem átkokkal szórva tele a fejem ami már boldoggá tett,de mégsem magyarázta el hová és miért megyünk. Az elején azt hittem,hogy Miiko keres és a Kristályterembe megyünk de nem. Kikerültük a termet. Azután már azon agyaltam,hogy talán a könyvtárba megyünk hisz nem írtam meg a jelentést de újra tévedtem. Hiszt amint megérkeztünk a sok ajtós terembe azt is gyorsan elhagytuk. Apa,mely előttem ment s vezetett meg nem állt egészen addig amíg az erdő sűrűjébe nem értünk. Felém fordulva, a vámpír csak hideg szemekkel nézett engem de még mindig nem volt hajlandó beszélni hozzám. Ezért lett annyi bátorságom,hogy végül én kezdjem el a kérdezgetést.
- Miért jöttünk ide?
- ...
- Miért akartad,hogy idejöjjünk?
- ...
- Válaszolj!
- Ne ordíts...
- He?
- Nézz oda..
- Miért? mi van ott? - fordítottam oda a fejem ahová apám mutatott kezével. Egy sírt láttam meg agy kissé távolabb álló hatalmas fa alatt. - ...Ez meg..ki?
- Ez itt,a lányom sírja.
- Még is miről fecsegsz? itt állok előtted...élek és virulok! - nevettem fel idegesen várva következő mondatára.
- És miből vetted...hogy igazi vagy?
- Tessék?
- Miért mondod,hogy te vagy az igazi? sem én..sem édesanyád nem rendelkezett ilyenfajta erővel amilyennel te.
- Te meg honnan..
- Mindenki tud erről! - Szólalt meg még egy hang aztán a fa mögül Miiko jelent meg.
- Azt meg,hogy?
- Kikérdeztük Krómot...és rájöttünk egy nagyon is érdekes dologra..pontosan akkor,amikor belőled kisugárzott ez erő a nagy kristály megbolondult. Egyszer újra visszakapta eredeti méretét,egyszer pedig oly annyira csikivé vált,hogy a tenyeremben is eltarthatnám. - Magyarázta nekem a kitsune,mire én csak felnevettem.
- Szóóval..azt akarod mondani,hogy erről én tehetek?
- Nem mondom,hogy hibás vagy benne..de viszont valamilyen szoros összefüggésben vagy a kristállyal.
- Ez nevetséges! Még is miféle összefüggésről beszélsz?
- Lehetséges,hogy édesanyád rejtegetett előlünk valamit..valami fontosat..amire csak a halála után derülhetett fény..és úgy látszik..a kulcs mely minden titkára fényt önthet az te vagy Lina. Kuga jól tudta,hogy ha ő elmeséli akkor rossz vége lehet..épp ezért hallgatott. De arra talán nem is számított,hogy gyereke ugyan ebbe a szituációba kerülhet melyben ő is volt egykor.
- Ez nevetséges Miiko..én nem..
- Ezek csak tények! míg nem bizonyítunk be semmit addig nem hibáztathatjuk árulásban sem édesanyádat sem tégedet. De azért jobb ha tisztában vagy a dolgokkal. Szem előtt fogunk tartani téged Lina. Nagyon oda figyelj mit csinálsz.
Ezzel a rókalány eltávozott apám társaságában én pedig "egyedül?" maradtam újra a sír felé fordítva fejem. /Vajon mit érthetett apa az alatt,hogy "lányom sírja" ? vagy az alatt,hogy "Igazi vagy-e? " / megrázva a fejem megpróbáltam összeszedni magam s visszatérni a HQ főhadiszállásra. A sokajtós terem bejáratához érve vettem észre "kedves barátocskáimat" melyeket annyira szerettem,hogy néha a földbe vájnék egy gödröt aztán mint a magokat úgy földbe ástam volna őket.
- Hé,hé! kit látnak szemeim! Picur visszajött!
- Cső töpszli. Rég láttalak.
- Inkább ne kötekedjetek belé ha nem akarjátok,hogy egy lány lássa el a bajotokat. Egyébként pedig üdv Lina. Már egy jó év telt el,hogy utoljára találkoztunk.
- Legalább te vagy a legnormálisabb a hülyék köreiben Eiken. - forgattam meg szemeimet miközben a három sráchoz ballagtam.
- Heee? mi köszöntünk legelőször és még is ő a legnormálisabb? micsoda udvariatlan egy töpszli vagy Lina.. - Szólalt meg Asu. ( vörös kabátos)
- Ch...én itt örülök,hogy újra láthatom menyasszonyom te pedig így beszólsz...ejnye bejnye kicsi lány.. - rázta a fejét Niiro. ( vörös hajú)
- Hahahahaha! Szegényt levegőhöz sem hagyjátok jutni! Úgy körül vettétek! - Hangzott el még egy hang a fejük felett.
- Már csak te hiányoztál ide Kuroi... - néztem fel a srácra,mely kényelmesen üldögélt a második emelet korlátján nekidöntve hátát az oszlopnak.
- Én is imádlak vámpír kisasszony!
- Szólalt meg a másik vérszívó.. - motyogta Asu.
- Vámpír bál vagy vagy miért bukkantál fel? - Tette fel kérdését Niiro nem a legkedvesebb hangnemet használva.
- Neeem..de parancsot kaptam Miikótol az azonnali visszatérésre...de ahogy látom..nem csak én. - nevetett fel a vámpír még mindig a korláton üldögélve. Épp mikor már készültem elmenni egy nyugalmasabb helyre Miiko ujra felbukkant de ez alkalommal nem csak apám jelenlétében hanem az összes gárdavezető is kísérte.
- De jó..pont mindannyian itt vagytok. - mosolyodott el a kitsune miközben mindenkit alaposan megnézett.
- Miért hívtak vissza minket? Úgy tudtam egy darabig még tervekben sem volt a visszatérés.
- Ne siess Kuroi. Mindjárt megtudsz mindent.
- Hmm?
- Nos..Mindannyiótokat ma nagyon fontos okért hívtalak össze. Történt egy s más az utóbbi időben. Egy black dog is betört hozzánk s még egy ártatlan gyereket is elrabolt. Bár szerencsével sikeresen meg lett mentve. De...az információ szerint melyet 2 nappal ezelőtt kaptunk a kapu..abbahagyta a munkáját. Összeszedtünk mindent ami szükséges volt a megnyitásához de hiába. A ti feladatotok abból áll,hogy a gárdavezetőkkel együtt menjetek el a kapuhoz és próbáljatok rájönni a hibára.
- És miért pont mi kelünk hozzá? más gárda tagok is jelen vannak a főhadiszálláson.
- A gárdáitok vezetői így döntöttek. Az Abszint Gárdából Ezarel téged ajánlott Eiken. Az Obszidián Gárda pedig Niiro és Asu mellett állt meg. Az árnyék gárdától pedig szintén 2 tag Kuroi és Lina indulnak erre a feladatra.
- Az Obszidián és Árnyék gárdák miért 2-2 embert küldenek míg Az Abszint csak Eikent küldi? - vontam fel a szemöldököm.
- Azért mert Az Abszint gárdából Ezarel is veletek megy.
- Ezek szerint Valkyon és Nevra nem jönnek velünk.. - Vágta be Asu aztán folytatta. - Annál jobb!
- Jajj nekem.../ebből még baj lesz/...
Folytatás következik....
Eldarya földe.. Elérhetetlen hely egy ember számára..vagy mégsem? Még sok évvel ezelőtt egy emberi lény tette lábát eme szent földre..de végül rájött egy titokra..ő sem az az egyszerű ember akinek hitte magát.. Ennek okából félbehagyta a földre jutás kutatásainak módját és családot alapitott..gyereket szült..azt hitte boldog életet élhet ezentúl. De nem..még az nap meghalt,hogy gyermeke megszületett. Különleges gyermeke..melynek létezésétől függ a szent föld jövője..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A kiszabadult Aengel
Egész éjjel fenn maradtam és a hallottakat raktam szét a polcokban. Kiagyaltam,hogy távolról próbálom majd megközelíteni a dolgokat mikor Mi...
-
Amíg "haza" nem értünk addig Dilen meg sem szólalt. Én nagyon furcsálltam,hogy ennyire nem bírja Krómot..meg sem várta. És a visel...
-
Miközben Króm társaságában jártam az erdőt óvakodva a váratlan csapásoktól én teljesen elmerültem gondolataimban. Legfőképpen a kristál...
-
xxxx év. Eldarya. HQ főhadiszállás. -Most mit csináljunk? - szolt aggódó hangon a browney. - Nyugodj meg Ykhar! Ewelein intézi a dolgot....




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése