A szobát egészen reggelig el sem hagytam.
- Lina..nyisd ki az ajtót..ez nem vicces..
- ...
- Lina! - Dilen egyre hangosabban ütögette az ajtót. Végül nem volt más választásom és kinyitottam azt.
- Ha így ütögeted a végén még el is töröd ezt a szerencsétlen ajtót.
- Ha egyből kinyitod nem kéne ütögetnem.
- Persze persze..
- Mindig ilyen makacs vagy? - kezdte el feltenni kérdéseit az idióta.
- Születésem óta.
- Teljesen elkényeztetett az anyád. - sóhajtott fel a fiú.
- Nekem nincs olyanom.. - válaszoltam teljesen nyugodt hangon.
- Hogy-hogy? - kerekedtek ki szemei a csodálkozástól miközben látni lehetett tekintetében a sajnálatot.
- Belehalt a szülésbe. De szerintem ebben nincs semmi különös. - folytattam a válaszok sorolását de amint megláttam a tekintetét egyből ideges lettem. - Te is ugyanúgy nézel rám mint mindenki más..
- ??
- Nem kell engem sajnálni. Nincs szükségem szülői védelemre! - akadtam ki szinte a semmiből.
- Lina..
- Felejtsd el..
- nem az én dolgom de..azt mondtam édesanyád meghalt..és mi van az apáddal?
- Ő sem valami "hű de szeretem a kislányomat" apuka. Még annak is örülök,hogy nem fojtogat amikor lát.
- Akkor ebben hasonlítunk.
- Hmm?
- Én sem voltam valami jó kapcsolatban az apámmal. Hisz pont neki köszönhetően is kerültem ide. De..jobb is így.
- Most,hogy a szülőkről beszélünk..külsőre nagyon is hasonlítasz az apámra..neki is fekete haja van..és ezüst színű szeme..
- Tényleg?
- Naná!
- Ez érdekes..
- Nem vagy vámpír véletlenül?
- Ki tudja! - erre Dilen csak felkacsintott egy vigyorral arcán és elindult egy másik szoba irányába.
- Hehe! még a végén kiderül,hogy a testvérem vagy! - Szinte szaladtam utána nevetve.
- Isten ments egy ilyen húgitól! - válaszolta majd zsebre vágta kezeit.
- Most miért vagy ilyen kedves? nagyon is jó testvére kennék.
- Háát igen... - Dilen helyet foglalt egy teremben ahol egy elég furcsa alakú ágy volt és egy átlátszó fedőféleséggel rendelkező asztalka amelyre ügyesen rá is helyezte lábát, pár kisebb szekrény és polc, és valami furcsa doboz féleség a sarokban. Én ügyesen mellette foglaltam helyet és egy picit előre hajolva bámultam a dobozt. Az fekete volt..de egyszer csak a fekete szín fellobbant és kivilágosodott...még 2-3 másodperc elteltével pedig emberek jelentek meg benne. Egyből felugortam a helyemről.
- Te is látod ezt? az emberek beleragadtak ebbe a dobozba! - lassú és óvatos léptekkel közelítettem meg azt a varázs dobozt aztán ütögetni kezdtem azt. - Másszatok ki onnan..itt nem bánt titeket senki..
- Lina..ők nem hallanak téged..
- Tényleg? akkor...MÁSSZATOK KI ONNAN! ITT BIZTONSÁGBAN LESZTEK! - kezdtem el ordibálni amire Dilen hangos nevetésben tört ki. - Ne nevess hanem segíts!
- Lina! Nyugodj meg..könyörgöm..míg nem haltam bele a nevetésbe..
- De hát..rabul ejtette őket ez a doboz..segítenünk kell rajtuk..
- Könyörgöm! - szinte már sírt a nevetéstől a kormos hajú majd pedig felállva helyről odasétált hozzám és visszaráncigált a doboztól és az ölébe öltetett erősen lefogva engem,hogy ne szabaduljak ki.
- Engedj el! Veszélyben vannak!
- Nyugodj már meg! ez csak egy TV.
- he? az meg mi a szent Orákulum?
- Hááát..hogy is magyarázzam,hogy még te is felfogd..ez egy kütyü melynek segítségével megkaphatod az információt egy más terültről/helyről..és egyszerre több ember s megtudhatja ugyanazt egyidejűleg.
- Akkor miért nem használjátok a leveleket?
- A levelek írása már a múltban van.
- De az is hasznos információkat tartalmazhat..és még mások sem tudják elolvasni.
- Ahhoz ott van az email vagy a személyes üzenetek..
- Oooké...
- Bocsánat..el is felejtettem,hogy te azt sem érted miről beszélek itt neked..nehéz dolgod lesz itt.
- Nem sokáig..hisz vissza fogok kerülni a saját világomba.
- De addig még is itt kell lógnod mellettem..
- Hát igen..remélem nem csak ezeket a szürke falakat lesz szerencsém látni.. - motyogtam mjajt egy széles vigyor jelent meg az arcomon* Menjünk világot látni!
- Tessék?
- Hát..te itt már ismersz mindent én pedig nem..látni akarom ezt a világot.
- Ez rossz ötlet..
- Miért?
- A nap..
- Nap? mi van vele?
- Kitudja,hogyan fog rád hatni.
- Hát..nem hiszem,hogy túl rossz hatással lehetne rám. Hisz tegnap is nappal találkoztunk...és semmi.
- Az már naplemente volt..
- Egy mindegy..
- Tévedsz..hisz akkor a napsugarak már nem égetnek túlságosan..és egyébként is.. - hirtelen magyarázkodásait egy furcsa hang zavarta meg majd pedig Dilen előkotort a zsebéből egy újabb izét és beszélni kezdett abba...majd pedig letette maga mellé az ágyra s újra felém fordult.
- Öööm..
- Ez egy telefon.
- Ahhhaaa...
- Ennek a kütyünek köszönhetően tudok társalogni más emberekkel nagy távolságon is..és egyébként is nagy szerencséd van.
- Miért is?
- Világot akartál látni..nekem pedig munkába kell mennem..ezért velem jössz.
- Juhhé! buli!
- Nem..nem buli..egy lépésre se mellőlem..
- Okké főnők...de most már igazán el is engedhetnél..
- És ha nem?
- Akkor lerágom a karod..
- Juj de félek.. - nevetett fel a kormoska aztán végül elengedett. Felállva ő egy szobába ment majd pedig pár perc elteltével egy furi ruhácskával tért vissza. - Ezt vedd fel. - nyújtotta felém azt.
- Minek is?
- Nem mehetsz ki emberek elé férfi ruhában..
- De kényelmes..
- Ha nem veszed fel ezt itt,akkor itthon maradsz..EGYEDÜL.
- Na neee... - morogtam majd elgondolkodtam. Végül beleegyeztem abba,hogy felveszem,hisz semmi kedvem sem volt egyedül maradni négy fal között mikor ki is juthattam a szabadba.
A kezembe vettem azt a rongydarabot és egy távolibb szobába mentem átöltözni.Úgy fél órába is telt amíg magamra vettem azt a ruhát ami nagyon kényelmetlen volt. Végül amikor rám került kisétáltam a szobából.
- Ügyes kislány...illik hozzád.
- Kuss!
- Hehe!
- Jut eszembe...honnan van neked ilyen ruhád is? csak nem szeretsz nőnek beöltözni?
- Isten ments! csak a volt barátnőm itt hagyta ezeket amikor szakítottunk és nem jött vissza értük.
- Szóval te még nőcsábász is vagy..ééérteem. /Pont mint apa../
- Gondolj amit akarsz..de most már mennünk kell különben elkésem.
- Te bajod.
- Itt akarsz maradni?
- Neeeeem!
- Akkor légy jó gyerek és gyere. - Dilen lassú léptekkel elindult kifelé. Én pedig követtem.
Amint kiértünk az udvarra egyből megkönnyebbülten sóhajtottam fel. De nem sokáig volt nyugtom. Megint az a négy kerekes izé került szemem elé. Pontosabban pedig megállt előttem.Bár az ablakból már elég sok ilyen "valamit" láttam de még mindig csodálkoztam ezeken. Hirtelen az izé másik oldaláról kimászott egy feketébe öltözött ember és megközelítve minket meghajolt, később pedig ajtót nyitott. Dilen beszállt én pedig csak néztem utána amíg ő felém nem nyújtotta kezét. Nagyot nyelve beültem. A hely elég szűk volt.
- Ne remegj mit egy nyuszi.
- N..nem félek én..
- Ja..azt látom..
- Mondom,hogy nem!
- Aha..
- Ch... - erre én csak morogtam és nem mondtam többé semmit. De idegességem sem tartott sokáig,hisz amint kinéztem az ablakon szemem kikerekedtek. Eszméletlen dolgokat volt szerencsém látni. - Mennyi ember..
- Ez még semmi...reggel és este vannak itt többen is.
- Nálunk nincsenek ennyien..
- Csak nem,kihaló félben vagytok?
- Amióta a kristály össze van törve a élet túl nehéz lett számunkra.
- Értem..nos..minden esetben megérkeztünk..
Egy hatalmas épületnél álltunk meg. Dilen elsőnek szállt ki és egyből lányok sokasága vette őt körül. Ő ezt figyelmen kívül hagyta és felém nyújtotta kezét és segített kimászni az izéből melynek elfelejtettem a nevét.
A lányok gyilkos tekintettel kísértek minket egészem amíg az épületbe nem értünk. Oda már valamiért nem követtek minket. De odabenn már valami újra számomra ismeretlen emberek üdvözöltek minket valami idegen nyelven. Dilen szintén arra a nyelvre tért át. Semmit sem értettem. A kormos hajú még a saját házában monda,hogy csak mosolyogjak és játsszam a némát,hogy le ne bukjak. Úgy is tettem.
Odabenn egyik teremből a másikba járkáltunk egészen amíg egy HATALMAS terembe nem értünk ahol újra sokféle kütyü volt. /Ezarel és Ewelein oda-vissza lennének ezért a helyért/ Dilen egy időre magamra hagyott de amint visszatért nem hittem a szemeimnek. Máshogy volt felöltözve mint amikor jöttünk, és a haja teljesen máshogy nézett ki. Aztán pedig beállva a szoba fehér részébe ki tudja miért elkezdett pózolni. /Na jó...eddig is tudtam,hogy beteg..de ez még nekem is sok./
Amíg teljesen elfeledkeztek rólam én sarkon fordultam és kirohantam. Nem tudom miért,nem tudom hová..csak mentem. Valami csoda módon emlékeztem merre kell menjek,hogy szabadságot kapjak. Előbb jó pár hosszú folyosón kellett keresztül mennem. Úgy kétszer emberekkel is találkoztam de azoktól sikeresen eltudtam szökni. Bár ordibáltak utánam valamit amit nem is értettem..na és persze nem is érdekelt csak futottam előre.
Végül sikerült kiérnem. De..nem oda ahol be is jöttem. Megint szűk és hideg utcácskába értem ahol először is találtam magam miután ebbe a világba kerültem. Körülnéztem. Nem volt mellettem senki. Pár lépést haladtam előre és hátam mögött leesett valami. Gyorsan hátrafordultam. Két villogó szempár nézett rám a sötétből. Majd pedig egy fekete farkas rohant felém. Szinte másodpercek alatt már a földön voltam az állat pedig rajtam. Csak,hogy..nem bántott..hanem az arcomat nyalogatta.
- Végre megvagy Lina!
- Heh? ki beszél? - egyből körbenéztem de a farkason kívül nem volt a közelemben senki.
- Én vagyok az..Króm..
- Króm? Mi van? - újra és újra körbenéztem.
- A farkas..
- Miiiii?! Te szent Orákulum! Veled meg mi történt?
- Úgy látszik ez a világ máshogy hat rám..itt nappal nem tudok az emberi formámban mozogni..
- Ez nagyon problémás lesz számunkra..de..te hogy kerültél ide? - Toltam le magamtól az állatot aztán felültem.
- Emlékszel arra amikor a kapukhoz mentetek?
- Igen..emlékszem.
- Megtudtam mi és hogyan..Miiko engedélye nélkül mentem utánatok..és úgy látszik épp időben érkeztem meg..
- Akkor te voltál az aki megfogta a karomat..de amikor felébredtem nem voltál a közelemben..
- Úgy látszik szétdobott minket a kapu és más más helyekre kerültünk..
- A kapu nem nyílik meg amíg nincsenek meg a szükséges anyagok a megnyitáshoz..akkor hogyan?
- A benned alvó kristály aktiválhatta.
- Bennem alvó kristály? de ha..ennek köszönhetően sikerült ide kerülnöm..akkor ha megtudom hogyan nyissak egy újabb átjárót akkor vissza kerülhetünk Eldaryara..
- Vagy csak találunk egy boszorkány kört és hazamegyünk..
- Boszorkány kör? az meg mi?
- Csak ne mond,hogy nem tudsz erről..hát téged mégis miről tanított Kero?
- Nem érdeklődtem igazán erről az egészről.
- Mondom én..csoda vagy..egy igazi csoda.
- Ezt bóknak veszem.
- LINA!
- Dilen?
- Hála a jó égnek megvagy! - a kormoska egyből térdre esett és megkönnyebbülten felsóhajtott s átölelt. Majd pedig Króm felé fordította fejét. - Szóval ő is onnan jött...
- Honnan tudod?
- Érzem rajta. Ugyan olyan illatod van mint neki. Nem emberi. De veszélyes itt maradni..ha meglátnak minket még bajba kerülünk..
- Lina..mennünk kel...nem maradhatunk ebben a világban..- Szólt közben Króm akinek nem viccelődős hangja volt.
- De..
- Na és,hogyan akarsz odajutni nagy okos?
- Bosz..
- Itt nincsenek boszorkánykörök..már többször is átvizsgáltam a közeli erdőket. Sehol semmi.
- Ez ugye csak vicc?
- Hát igen..hisz pont nekem van olyan jó kedvem jelen pillanatban...és pont ezért vagyok még mindig ebben a világban.
- Mos akkor mi legyen? - tettem fel végül a kérdést,hogy csillapítsam a feszültséget..vagy legalább megpróbáljam.
- Mást nem tudunk tenni..muszáj megtudnunk,hogyan kontrolláld az erőset és kaput tudj nyitni..
- Az nehéz lesz.
- Főleg ha ő vámpír..és nappal sokkal gyengébb...és mivel vért sem iszik egyre haszontalanabb lesz a kristály a testében.
- ...
- ....
- Na jó..most húzzunk innen. Semmi kedvem,hogy egy farkas társaságában kapjanak el. Gyere Lina! - Dilen megragadta karomat és felhúzva engem a földről maga után ráncigált vissza az épületbe.
- Hékás! Vele meg mi lesz?
- Ő majd nyomon követ téged.
- Ez már több a soknál.
- Nem tehetünk mást.
- Hé kormos!
- Csitt! Hazamegyünk!
- Ne mááár..Dilen!
Folytatás következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése