4 Rész. Új képességek..új lehetőségek

****** LINA SZEMSZÖG ******

- Nos..honnan is kezdjem el.. - tettem az államra a kezem.
- Mondjuk...az elejétől?
- Hm..ha szeretnéd... Nos mind ez naagyon régen kezdődött mikor még az emberek nem Eldaryában éltek..
- Linaa..nem arról kérdeztem,hogy mi történt még mielőtt mi Eldaryara menekültünk hanem arról ami az előbb történt..
- Te mondtad,hogy az elejéről kezdjem...
- Hm...
- Oké oké..csak ne morogj... - kényelmesen helyet foglalva a földön fojtattam mondanivalómat. - Valójában..fogalmam sincs...vége. - Mosolyodtam el mire Króm egyből kidőlt.
- Hogy,hogy fogalmad sincs?
- Úgy ahogyan mondom. Halvány gőzöm sincs mi történt velem. Egyszer csak kristály pelyhek kezdtek el hullani az égből aztán pedig a semmiből megjelent egy kristály fal mely úgy mozgott mint én.
- Na és az a hatalmas jégdarab mely a hátad mögött álldogál?
- Jaa...hogy az ott..háááát..nem tudom mi az..de amikor odabenn tartózkodtam..olyan érzésem volt mintha anya karjai között voltam..szívmelengető..és oly nyugtató..- a mondat vége felé teljesen elhalkultam. Króm lábra állt és megközelítve engem mellém ült le s lenyomta a fejemet lábaira gyengéden simogatva fejem. Nem mondott semmit. Én pedig csak feküdtem s szintén hallgattam.

Már majdnem sikerült bealudnom mikor végül visszatért Flame és végleg elkergette előlem az álmosságomat. Lassan felültem s megvakartam a familiárisomat a füle mögött. Flame elkezdte húzni a ruhám szélét arra kényszerítve engem,hogy felálljak és utána eredjek. Gyorsan felpattanva helyemről elindultam a szárnyas barátom után.

- Úgy látszik Flame talált valamit. Gyere Króm! Sietnünk kell! - Rohantam előre,hogy ne veszitsem el a fák között a famit.
- Jajj Lina...

Végül megérkeztem oda ahová a familiáris hívott engem. Egy hatalmas fánál álltunk meg. Én körbenéztem. Nem láttam semmit. Már épp indulni akartam tovább mikor hangokat kezdtem el hallani a fejem fölött?

- E...elmentek már? - szólalt meg a hang.
- A Black Dogról beszélsz? mert ha eltaláltam...akkor itt nincs senki..
- Biztos? te nem vagy egy embernek álcázott vadállat?
- Úgy nézek én ki mint aki gyerekeket eszik?
- Hááát...
- Na jó...ez most fájt..
- N..ne haragudj...na jó..előbújok...

A fa legtetejéről egy fénylő valami jelent meg előttem. Annyira erős fényvolt,hogy a kezemmel kellett eltakarnom a szemeimet. Mikor a fény enyhült megtudtam nézni mi volt előttem...de amikor megláttam..nem hittem a szemeimnek...egy tündér volt az...EGY ÉLŐ TÜNDÉR!

- A nevem Feorin. Köszönöm,hogy megmentettél. - mosolyodott el a tündér. 
- T...te...egy..élő tündér vagy! ezt nem hiszem el! - léptem egyet hátra a csodálkozástól. 
- I..igen..mi még mindig egy létező faj vagyunk.
- Nem hiszek a szememnek..Miiko mesélte,hogy amióta a nagy kristály még először tört darabokra a tündérek ritkán kezdtek el megjelenni mások előtt..de ami után másodjára..végleg összetört..a tündére is végleg eltűntek és senki sem látta vagy hallott róluk..

Épp ekkor érkezett meg Króm is. Az ő szemei szintén kikerekedtek  nagy csodálkozástól.

- Ez egy..
- Ahamm! EZ EGY TÜNDÉÉR! - ugrottam fel boldogságomban miután észhez tértem.
- Feorin vagyok. - hajolt meg a vérfarkas előtt udvariasan a pici lényke.
- Tépjen szét egy Black Dog..ez tényleg tündér..
- Én is így reagáltam. Na de...hogy is kerültél ide Feorin? - váltottam hirtelen komoly hangnemre.
- Hát..nos..ömm...izé... - próbálta magyarázni Feorin de sikertelen próbálkozás volt. 
- Nem tudod hogyan kerültél ide? - szólalt meg Króm is miután visszatért a menyből a földre. 
- Nem...- rázta búsan fejét a kis szárnyas.
- Jobb les ha elvisszük magunkkal..itt nincs biztonságban...
- Ez igaz..de..VÁRJUNK CSAK! HÉ FEORIN! Nem láttál véletlenül itt egy gyereket? egy Black Dog átlépte a védő kaput és még egy gyereket is sikeresen elrabolt...
- Sajnos nem..
- Értem.. - halkultam le.
- Sajnálom,hogy ennyire haszontalan vagyok számotokra..
- Nyugi picur,mi sem tudjuk hol van szóval egyenlően bénák vagyunk.- mondta vigyorogva Króm minket próbálva felvidítani. 
- Hááát...ha te bénának tartod magad akkor legyen..de én nem vagyok az.. - helyeztem csípőmre kezemet ami után körbenéztem. - De ez most nem lényeges..a célunk a gyerek épségben való visszaszerzése és az Eel menedékhelyére való kísérése vissza a családjához. 
- Ilyet sem láthatott még a világ...Lina KOMOLY! ezt fel kell írnom valahová. 
- Hallgass mert meghúzogatom a két szép füledet. 
- Ahhoz még el is kéne érned hozzájuk töpszli. 
- Ne gúnyolódj mert magasabb vagy! A testem még mindig fejlődik!
- Remélem is..mert elég palacsinta vagy a korodhoz képest...
- Megnyúzlak,darabokra cafatollak aztán elviszlek Karutonak,hogy familiáris eledelt csináljon belőled! - morogtam mire Króm csak hangos nevetésben tört ki aztán megveregetve a fejemet elindult. 
- Elég mókás vagy mikor idegeskedsz! Ilyenkor nagyon hasonlítasz édesanyád és Miiko keverékére. 
- Nem ismertem anyut ezért nem is tudom milyen volt. - vontam vállat. - Hé Feorin! gyere..ne is gondold,hogy egyedül hagyunk az erdőben. 
- M..Megyek máár! 

A kis tündér a vállamra szált és ott foglalt helyet. Tovább már néma csendben haladtunk. Semmi kedvem sem volt kérdezni vagy akár mondani valamit. Elvoltam én a saját kis lelki világomban is. Főleg az utóbbi eset után..Még mindig agyaltam azon a kristály falon mely úgy mozgott mint én és védelmezett engem, kristály pelyheken melyek az égből hullottak a földre, a hatalmas kristályon melynek belsejében anya hangját halhattam és erőt..bátorságot meríthettem..és még egy dolog melyet észrevetten magamon...képes lettem érezni a vízen keresztül mindent..mi van benne..hogyan mozog..mi vesz körül..milyen állapotban( folyékony,szilárd,gáznemű) és mennyiségben van..éreztem minden folyót,tavat tengert mely csak a közelemben volt. Még az engem körülvevő élőlényeket is éreztem..ahogyan a vér az ereikben folyik..
Bár kicsit szokatlan volt..de hasznos. Hisz így legalább nagyobb biztonságban leszek mint eddig voltam..

******** MIIKO SZEMSZÖG ********

- YKHAR!JAMON! HÍVJATOK ÖSSZE MINDENKIT MOST RÖGTÖN! 

Folytatás következik...