6 Rész. ." AZ ÁLDÁS ÉS ÁTOK GYERMEKE"

Következő nap hajnalán én és a kis "csapatom" elindultunk a nagy kapuhoz,hogy ellenőrizhessük a hibát és ki is javítsuk azt,hogy aztán újra az emberi világba lehessen menni élelemért. Hogy én honnan tudom mind ezt? Hát onnan,hogy kémkedtem..olvastam..kikérdeztem mindent.Bár be kell vallanom..nagyon nehéz volt erről információt szereznem. Véletlenszerűen azt is megtudtam,hogy abból a világból származik anya is. Bár..hiába tudtam mindezt..nem akartam abba a világba kerülni. unalmasnak találtam a történetek alapján. Bár ki tudja..lehet mégsem lett volna ott olyan unalmas életem mint itt. Igen..amióta mindezeket megtudtam csak is ezeken agyaltam. Vajon milyen életem lehetett volna ha nem ebben a világban születek meg? Ha anya nem került volna ebbe a világba..vajon léteztem e volna egyáltalán? és még sok ehhez hasonló dolog járt a fejemben.
Az út során semmi kedvem sem volt beszélgetni a balfácánokkal akik folyton mellettem ballagtak..de hisz nem léteznek oly annyira nagy csodák,hogy összeragadna a szájuk és egész úton keresztül csak kussolnának. Természetesen az első fontos feladat a panaszkodás volt amit Niiro vagy más néven a nagyszájú király kezdett el. 

- Ááááá! Miért pont nekünk kell ilyesmi hülyeséggel foglalkoznunk? más csicskák is vannak még a gárdákban rajtunk kívül..
- Szóval te csicskának érzed magad? - szólalt meg Eiken egy ártatlan mosollyal arcán.
- Hát nem? Minden parancsot teljesítenünk kell amit az a róka kitalál. 
- Inkább hallgass Niiro..ne feledd,hogy ő is itt van.. - vágott közbe Niiro panaszkodásaiba Asu miközben rám pillantott. 
- Ch...
- Úgy látszik felidegesítettétek a kis hercegnőt.. - nevetett fel Kuroi elégedett hangon. 
- De most mond meg,hogy nincs igazam..
- Niiro! Elég legyen! - Szólt bele végül Ezarel is mely eddig csendben figyelte a történteket. 
- Idióta barmok serege..idegesítő.. - morogtam és jó pár méterrel mindenki elé siettem a familiárisom társaságában. 
- Túl gyenge idegrendszered van cica! - Kiáltott utánam Niiro gúnyos hangon.
- Neked köszönhetően.. - Válaszolta annak Eiken és hallottam ahogyan az hangosan felsóhajtott. 

/Egyedül is elboldogultam volna ezzel a feladattal..miért kellett ezeknek a barmoknak velem jönniük? nem értem Miikot..ennyire nem hisz az erőmben? ennyire gyengének és védtelennek tart? Ch..majd én megmutatom ki itt az ész és az erő...és bebizonyítom,hogy még a szikrázó gárdát is képes leszek irányítani miután átveszem az irányítást../
Ezen agyalva siető léptekkel ballagtam előre jóval lehagyva a többieket. Nem figyeltem szinte semmire. De a fülemet akkor is idegesítette a víz jelenléte..mindenhol hallottam a mozgásokat..éreztem mi vesz körül..tudtam a körülbelül távolságokat is..és mid ez amióta az a kristály került elő körülöttem..vagy belőlem. Idegesítő volt..néha pedig már fájdalmas is. Valamikor már olyan érzésem volt,hogy szétrobban a fejem. Meg akartam szabadulni ezektől a hangoktól de nem tudtam..Bármit is csináltam volna. 
Szinte már futásba eredtem annak reményében,hogy a hangok eltűnjenek a fejemből. Egy tónál álltam meg..Pontosabban egy női hang állított meg. Egy ismerős női hang. A tóparthoz ballagtam és körülnéztem. Senkit sem láttam. De a hangot egyre jobban hallottam. Folyton azt sorolta.."TE VAGY AZ ÁLDÁS ÉS ÁTOK GYERMEKE".. nem értettem eme szavaknak értelmét..de újabb kérdéseket keltettek fel bennem. 
Újra és újra körbenéztem..

- Ki vagy?! Mutasd magad! - kiáltottam el magam végül..és kiáltásomra..megjelent egy nő..bár..nem valami megszokott külsővel rendelkezett. 

- Te vagy az áldás és átok gyermeke.. - szólalt meg felém mutatva ujjával. 
- Mit akarsz ezzel mondani? Hogy-hogy átok és áldás? nem értelek..
- Te vagy..maga az élet és a halál..
- Maga az élet és a halál? e..ezt nem értem..
- A jövendölés..be fog teljesedni..
- Jövendölés? Miféle jövendölés? Ne beszélj találós kérdésekkel! Magyarázd el! Egyáltalán nem értem miről beszélsz..  - válaszoltam értetlenül egyre jobban összekeveredve szavaiban. 
- Hamarosan üt az óra...
- Miről beszélsz?  - a nő nem volt hajlandó akár egy kérdésemre is konkrét választ adni és csak folytatta az össze független mondatait. Aztán..lassan kezdett homályosodni a külseje.. - Hé! Ne merj elmenni! Válaszokat követelek! - A nő újra nem válaszolt. Egy gyorsan közelgő hang pedig félbe szakította beszélgetésemet vele. Automatikusan pár métert ugrottam hátra..természetesen a vízbe landoltam hisz a tó volt mögöttem. De..nem kezdtem el süllyedni hanem a felszínén maradtam. Képes voltam a vízen állni..Védő és egyben támadó pozíciót vettem fel és vártam az érkezőre. 

- Nyugi már cica! ne,hogy kinyírj.. - szálalt meg egy ismerős de egyben idegesítő hang. 
- Ch! Ha ennyire meg akarsz halni akkor csak szólnod kell és intézem is..- Egyenesedtem ki és ballagtam ki a tópartra. 
- Nem is tudtam,hogy te ilyesmire is képes vagy Lina! Sokat fejlődtél ezen az éven. - Dicsért meg Asu tapsolva.
- Veled ellentétben. - gúnyolódott Kuroi aztán felpattant egy fára hisz Asu nagyon is oda akart ütni neki egyet. 
- Gyere le te gyáva nyúl! - szorította ökölbe kezét a fiú. 
- Bocs,de én még élni akarok! - válaszolta a másiknak nevetve az árnyék gárdás. 
- Egy igazi férfi nem menekül a harcok elől!
- Egy igazi férfi jól tudja mikor kell hátrálni. 
- A szavaid csak is a gyávaságodat bizonyítják. 
- Kikérem magamnak..a szavaim azt bizonyítják,hogy nekem legalább van agyam melyet még használni is szoktam..másokkal ellentétben. 
- Mit dumálsz vakarcs? 
- Én? ááá semmit,semmit. 
- Asu, Kuroi! Hagyjátok végre abba ezt a gyerekes viselkedést! - Szólt közbe egy újabbik veszekedésbe az Elf. Bár..most sokkalta idegesebb volt. - Inkább koncentráljatok a feladaton. Ne felejtsétek..a kapuhoz kell mennünk. Nincs időnk itt ácsorogni. 
És ezzel a hideg nótával a végén Ezarel elindult vissza az erdő mélyébe mi pedig engedelmesen követtük. Bár én jó pár méterre direkt is lemaradtam folyton hátra nézve nem jelent e meg újra az a nő. Pár óra gyalogolás után megérkeztünk egy nagy fákhoz való úthoz. A fák tényleg hatalmasak voltak. De valahogy mintha össze lettek volna fonva azok koronáik. 

 Aztán pedig egy mocsáron kellett keresztül mennünk ami nem a legjobb élmény volt. Az ottani szagok borzasztóak voltak..olyankor akartam a legjobban orr nélküli lenni. 

Az után pedig kiértünk egy nyílt terepre. Bár körül volt pár nagyobb szikla, egy kisebb vízesés, és egy tó melybe a vízesés futott..de a lényeg maga a kapu volt melyhez oly meddig mentünk és mely pompázott mindennek közepén a legnagyobb sziklán. 
Mi egyből felosztottuk a területeket és mindenki elkezdte a rábízott terület vizsgálatát. Több órába is telt míg figyelmesen megvizsgáltunk minden egyes követ,füvet..de amint újra mindenki összegyűlt a kapu előtt megosztottuk találatainkat egymással. 

- Nem tudom veletek mi van..de én semmi érdekeset vagy furcsát nem találtam. - szólalt meg elsőnek Kuroi vállat vonva.
- Én sem találtam semmit.. - szintén szólalt meg a másik fiú is.
- Szint úgy. 
- Én jobb ha már meg sem szólalok..Ha már egyszer Kuroi sem talált semmit..
- ...
- Úgy látszik senki sem talált semmit. Ez fura...akkor miért nem működik a kapu? 
- Nem lehet,hogy tönkrement? hisz már több ezer éves..
- Remélem tévedsz..mert ha ez tényleg így van..akkor nem könnyű időszak fog bekövetkezni Eldaryara a közeljövőben.
- ... - Én csak hallgattam és a kapuhoz ballagtam. Megérintettem a kezemmel a kőkaput és végighúztam ujjaimat a rajta kifaragott rúnákon. 
- Na jó..mivel nem találtunk semmit muszáj vagyok Miikoval beszélni erről..ideje visszatérnünk..Gyere Lina! - szólt Ezarel és elégedetlenül megindult. Én pedig egy utolsót rúgtam a kapuba és megindultam a többiekhez. De..hirtelen a kapu mely hátam mögött állt és az előbb működőképtelen volt erős fényt árasztott ki magából engem pedig mintha megdobott volna valami én zuhanni kezdtem a kapu felé testem pedig lassan fényleni kezdett és lassan kezdett eltűnni. 
- LINA! - kiáltották el magukat egyszerre a többiek és sietni kezdtek felém. De..még is valaki más érkezte megérinteni karomat..és ez után mind a ketten eltűntünk a fényben..
- Lina....

- Folytatás következik...