7 Rész. Számomra egy új világ.

- LINA! - kiáltották el magukat egyszerre a többiek és sietni kezdtek felém. De..még is valaki más érkezte megérinteni karomat..és ez után mind a ketten eltűntünk a fényben..
- Lina....
.                         .                           .                          .                             .                                 .                     .
.                         .                           .                          .                             .                                 .                     .
.                         .                           .                          .                             .                                 .                     .
.                         .                           .                          .                             .                                 .                     .

.                         .                           .                          .                             .                                 .                     .

Nem tudom mennyi idő telhetett el..és azt sem tudom meddig lehettem eszméletlen. De amikor végül kinyitottam szemeimet alaposan meg is ijedtem. Körbenéztem..egyedül voltam egy számomra ismeretlen helyen. Körülöttem falak voltak..borzasztó illantok és számomra ismeretlen hangok. /Mi ez a hely? hogy kerültem ide? hol vannak a többiek?/ tettem fel újra és újra a kérdéseket saját magamnak. 
Végre talpra állva óvatos,félénk és csendes léptekkel indultam meg előre néha néha nekitámaszkodva a hatalmas falnak. Mindenütt valami zsákféleségek hevertek és hatalmas furcsa ládák melyek majdnem akkorák voltak mint én. /Fura ez a hely../ 
Minden egyes zajocskánál is megfordultam,hogy megnézhessem mi okozta azt. Amikor pedig láttam,hogy nincs ott semmi folytattam felfedezésemet. 
Nem tudtam mennyi ideig járhattam a falak között de magam előtt megláttam végre némi fényt. Az elején azt hittem,hogy ez a kapu fénye melynek segítségével visszatérhetek a többiekhez..épp ezért is futni kezdtem. Egész erőmből rohantam. Kiérve a hatalmas falak sötétségéből és szemeim kikerekedtek. /m..mi..mi ez?!!/ ácsorogtam az ismeretlen föld kellős közepében. 
Hirtelen valami furcsa hangokat kezdtem hallani magamtól jobbra. Egyből arra fordulva vettem észre,hogy felém száguld valami ismeretlen izé borzasztóan gyors sebességgel. Azt sem tudtam mit csináljak. El akartam menekülni de a lábam mintha a földbe gyökerezett volna. 
Egyszer csak,amikor már azt hittem nekem annyi,valaki egész erőből oldalra lökött. Sokkolt állapotban újra körbenéztem.  

- Eszednél vagy? meg akarsz halni vagy mi? - kezdett el ordítani rám valamilyen ember fiú.

- Heh? - biccentettem oldalra fejemet,hisz azt sem értettem mit mond. 

- Mi az? elvitte a cica a nyelvedet? 

- ....

- Hahó? van itthon valaki? 

/Ez meg mit beszél? miféle nyelv ez?/ 

A srác hozzám akart nyúlni de én automatikusan visszaugrottam pár métert és újra védelmi-támadói pozícióba álltam be. A fiú amikor meglátta mit csinálok megemelte kezeit maga előtt..mintha arra utalt volna,hogy nem nyúl hozzám..és nem fog bántani. Erre én egy idő után kiegyenesedtem s óvatos léptekkel közeledni kezdtem felé. Úgy másfél méterre állhattam meg tőle és végigmértem tekintetemmel. Bár testem remegett én bátornak akartam tűnni. Na és persze mivel én a vámpírok klánjából származom,na és persze én vagyok az árnyék gárda legjobbja. nem is lehetek gyáva...így is elég,hogy apám születésem óta lenéző volt velem. 
Karba tett kézzel álltam a másik előtt közben még mindig figyelve a terepet és a többi embert aki pedig engem ajándékoztak meg figyelmükkel. 
Már épp amikor azt hittem megnyugodhatok egy újabb négy kereken járó izé állt meg nem távol tőlem és onnan még furcsább ruhákba öltözött emberek ( pontosabban pedig férfiak) másztak ki. Azoknak az izéknek a tetején melyeknek még mindig nem tudtam a nevét valami világító lámpás féleségek voltak. A férfiak lassan felém kezdtek közeledni. Újra félelem fogott el. Az ostoromat rántottam elő és a földre csaptam vele jelezve,hogy ne közelítsenek meg. Ezt ők inkább támadásként vették és szintén valami itteni fegyvert vettek elő. Vagy..legalább is én úgy gondolom,hogy fegyver lehetett az a valami a kezükben.
Én, még egyet a földre csapva az ostorommal, gyors futásba eredtem előre. Az emberi sokaság csak úgy nézett rám. Furcsa hangokat hallottam hátam mögött majd pedig pillanatok alatt borzasztó fájdalmat kezdtem érezni vállamban. De nem álltam meg és csak a tömegbe rohantam..onnan pedig újra egy szűk, falakkal körülvett ösvénykére rohantam melyben szintén sokféle undorító szag volt és zsákok furcsa dobozokkal. (( egy sikátorba kóborolt..megint..))
Ott egy falnak dőlve érintettem meg vállamat mely vérzett. /Mi a??! de..de hisz hozzám sem ért..hogyan tudott megsebesíteni? miféle mágia ez?! / Csak úgy sziszegtem a fájdalomtól de nem tudtam mitévő legyek. Ismeretlen helyen..egyedül..és még a mágia sem használ..bár az a földi fegyver vagy mi is volt az tényleg valami varázslattal működik..fogamat teszem rá. 
Vérveszteség miatt nagyon fáradt voltam. Aludni akartam. De féltem..épp ezért is minden erőmből próbáltam ébren tartani magam. 
Már majdnem bealudtam amikor lépteket észlelt a hallásom. Egyre közelebb..és közelebb. Abba az irányba szegeztem félkómás tekintetemet ahonnan a hang jött. Bár sötét volt..de elég jól láttam mindent. Ugyan az a srác volt az,akivel legelőször volt "szerencsém" találkozni. Az,előbb fentről lefelé nézett rám aztán leguggolt elém és megérintette a vérző vállamat. Én erre természetesen felszisszentem és egész erőmből ( már ami maradt) rácsaptam a kezére és eldobtam őt magamtól és összekuporodtam a falnál. Hallottam ahogyan felsóhajt..majd feláll a földről és újra megközelít. Félénken próbáltam kiutat találni. Semmi kedvem sem volt itt meghalni. Szemeim jobbra balra futkostak kiutat keresve de hiába. 
Amikor ő már túlságosan is közel került hozzám, erőm pedig végleg elhagyott és azt hittem végem megéreztem,hogy kezei átkarolnak aztán testem megemelkedik. A fejemet akaratlanul is mellkasához nyomtam és bealudtam. 

****** Pár óra elteltével******

Amikor ébredezni kezdtem valami puha dolgon feküdtem. /Biztos a saját meleg és kényelmes ágyikómban pihenek és amint kinyitom szemeimet kiderül,hogy mind ez csak egy rossz álom volt../ gondoltam, aztán lassan elkezdtem visszaszámolni öttől../Öt..négy..három..kettő..egy.../ amint végig számoltam,kinyitottam szemeimet...és kiderült,hogy mégsem álom volt az egész. 
Valamilyen furcsa szobámban találtam magam. Sok számomra ismeretlen kütyü volt itt. Egyből látszott,hogy ez nem Eldarya..
Egy rész örültem,hogy ide kerültem, de más részt pedig nem tudtam mi tévő is legyek hisz nem tudtam mi és hogyan. 
Az ágyon feküdtem és a plafont bámultam. Egyszer csak a szoba ajtaja kinyílt és újra az a fickó jelent meg előttem. De nem egyedül..hanem egy FAMILIÁRIS? társaságában. Nagyon hasonlított a Purrerukra..csak fekete volt...és nem beszélt...legalább is velem. 
Gyorsan felülve az ágyon húztam magamra a takarót..hisz..szinte semmilyen ruha nemvolt rajtam csak kötések,kötések és még több kötés. 

- Ki vagy? és mi ez a hely? - tettem fel első kérdéseimet.

- A földön vagy. 
- Azt sejtettem..de várjuk csak..hogy-hogy érted mit mondok? És..én miért értem mit mondasz? hisz amikor először beszéltél hozzám akkor egyáltalán nem értettelek..
- Mondjuk így..én sem vagyok egészen itteni. Akkor pedig azért nem értettél mert én egy másik nyelven..úgy mond emberi nyelven beszéltem hozzád. 
- Várj..mi? de hisz..hogyan? - dadogtam.
- Ahogy látod..emberi külsővel rendelkezem. Ezért is nem ismertek fel még mindig és nem is száműztek el vagy öltek meg. 
- ...
- Ne vágj ilyen képet. Nem illik hozzád.
- Majd én tudom mi illik hozzám és mi nem..
- Ahelyett,hogy durcizol igazán hálás lehetnél azért,hogy megmentettelek. Ha nem találok rád időben még veszélybe kerülsz..vagy rád találnak a zsaruk és elvisznek. 
- A kik? - biccentettem oldalra fejemet értetlenül. 
- Az olyan emberek akik büntetik a gonoszt. Olyan..rend felügyelők.. - próbálta magyarázni a fekete hajú. 
- Oké,oké ...felfogtam..valamennyire. 
- Nehéz lesz megszoknod mivel először kerültél ide életedben,de hidd el,jó móka itt élni. Nincs élelem hiány, a szabályok sem valami túl szigorúak és az emberek is kedvesek. 
- Ja..azt vettem észre.. - helyeztem kezemet a sérült vállamra. 
- Ők csak a munkájukat végezték. 
- Legszívesebben megetettem volna velük Flamet..biztosan tetszene neki..
- Flame? 
- A familiárisom..
- Szóval neked is van..
- Miért reagálsz úgy mintha neked nem lenne?
- Mert nekem nincs is. 9 évesen kerültem ide..mindenem odaveszett. Azóta sem tudom,hogy van a családom és szeretteim,barátaim. 
- Fora,hogy nem hallottam erről az esetről..
- Mert nem véletlen volt. Direkt küldtek ide. 
- Miért tennének ilyet egy honfitársukkal? 
- Mert én más vagyok mint ők. Én csak félvér vagyok. Ami az én régiómban megbocsájthatatlan. 
- Én is félvér vagyok..és anya is az volt..elég hülye felfogása lehet a régiód vezetőjének ha egyszer ilyesmiért száműzött. 
- Nos..mindenki máshogy látja a dolgokat. Na de..ne reménykedj abban,hogy érted fognak jönni. 
- Tessék?
- Soha nem fognak rád pazarolni alapanyagokat,hogy hazajöhess. Ezért jobb lesz ha kezdesz hozzászokni a földi élethez..bár neked nehéz lesz hisz vámpír vagy..
- ...
- Ne vágj már ilyen savanyú képet..lehet veled más,hogy lesz..
- Az előbb még nem ezt mondtad..
- Én mit nem mondok..Ne is figyelj rám. 
- Ha te mondod...- felsóhajtottam. 
- Hozok neked valami ruhát..nem járkálhatsz a lakásomban meztelenül..

A srác kiment én pedig még a nevét sem kérdeztem meg. Micsoda ügyes lányka vagyok én. Magam körül tekertem a takarót és kimásztam az ágyból. Az ablakhoz mentem és kinéztem rajta. Elég magasan voltunk a föld felett. Nagyra tágult szemekkel bámultam kifelé. Azt sem vettem észre ahogy a másik visszajött. 

- Úgy látom tetszik a kilátás. - mondta nevetve és pedig rá pillantottam. 
- Mond csak..mik azok a négy kerekes izék melyekből emberek szállnak ki? 
- Azok autók. Egy fajta járművek melyek könnyítik az ember dolgát és segitik,hogy gyorsabban érkezzen meg egyik helyről a másikra.
- Te is utaztál már ilyen izén?
- Igen..mindennap többször is utazom rajta munkám miatt. 
-Munka? itt is vannak gárdák és gárda feladatok?
- Neem,te butus. -válaszolta,aztán hangos nevetésben tört ki. - Ebben a világban nincsenek sem gárdák, sem feladatok. 
- Akkor?
- Várj..had magyarázzam el úgy,hogy meg is értsd.. Ebben a világban ahogyan már mondtam,nincsenek gárdák. Itt sokkalta több másféle munka lehetőség van. Én például elég hires színész vagyok ebben az országban. 
- Öööömmm..aha..
- Más szóval más embereket játszom el. 
- Akkor miért nem ezzel kezdted? jössz elő nekem itt idegen szavakkal..
- Mindig elfelejtem,hogy más világból vagy.. - helyezte kezét tarkójára a fiú és kínosan felnevetett. 
- Jut eszembe..hogy is hívnak? - tettem fel végre a nap kérdését.
- Az igazi nevem Zack. De..itt mindenki Dilenként ismer. Ezért..jobb lesz ha te is igy szólitasz majd..legalább is emberek előtt.
- Dilen? micsoda egy fura név..
- Na és te kis hölgy? 
- Én Lina vagyok. 
- És még te beszélsz a fura nevekről. - Dilen hangos nevetésben tört ki majd végül felém nyújtott egy ruhadarabot. - Tessék. Ezt vedd fel. 
- Mi ez?
- Váltóruha.
- Nekem az enyém is megfelel. 
- Azt kidobtam.
- HOGY MIT CSINÁLTÁL?
- A vért lehetetlen volt letakarítani róla.na és ilyen ruhában ki sem mehetnél emberek elé..egyből rájönnének ki vagy. 
- MEGÖLLEK!
- Én is szeretlek! de most már komolyan mondom öltözz fel! 
- És mi lesz ha nem?
- Akkor megkötlek és felöltöztetlek.
- Ha hozzám mersz nyúlni lerágom a karodat..
- Nem félek. 

Erre én csak morogtam egyet a másik pedig magamra hagyott,hogy átöltözzek aztán pihenjek. Demivel nem voltam álmos csak felöltöztem és a képeket kezdtem el nézegetni melyek a falon lógtak. Az egyik..kivételesen is felkeltette a figyelmemet hisz nagyon is jól sikerült. 

Ő aztán egy macska mániás..rengeteg képe van ahol a macskájával van../Hiányzik Flame..vajon,hogy van? rendesen etetik? /Egyből eszembe jutott a kis familiárisom. A szoba falának másik végéről mintha üveg törés hangját hallottam volna ezért kisiettem. 
Amikor megtaláltam a kellő szobát ahonnan a hang jött megláttam egy törött tányér darabjait heverni a földön Dilent pedig a kezét nézegetni. Egyből megéreztem a vér illatát. Lassan közeledni kezdtem felé. Amikor ő meglátott egyből felnevetett mondván mennyire béna. Úgy másfél méterre állhattam meg tőle. Ő egyből észrevette,hogy velem valami nem stimmel és ezért megrázott az egyik kezével.

- Hé Lina! Jól érzed magad?
- Igen..csak..a vér..
- Szóval a vérrel van a gond...- Dilen ránézett a kezére majd pedig sóhajtott egyet és felém nyújtotta azt. - Ha csak ennyi a gond akkor igyál és kész.
- Tessék?
- ...
- Nincs rá szükségem. Eddig sem kellet. 
- Ez más világ..és máshogyan is hat rád..
- Akkor is..
- Lina..
- MONDTAM MÁR,HOGY NEM KELL! - rohantam el az előző szobába é magamra zártam az ajtót..a földre csúsztam a hátammal megtámasztva azt. /Haza akarok menni../

Folytatás következik..