2018. január 1., hétfő

10 Rész. Választási lehetőség..

A vérfarkas hangosan morgott a fülem felett. Hogy őszinte legyek..egy kissé megijedtem. Még fél perccel ezelőtt teljesen normális volt. Most pedig..se beszéd se józan ész. A kezemet képtelen voltam megmozdítani de a lábaimat még igen. Belerúgtam a lábaiba annak reményében,hogy gyengíti a fogását. De ennek pont az ellenkezője történt. A karjaimat még jobban összeszorította, lábaimat pedig térdeivel nyomta a földhöz majd újra a nyakamhoz hajolt és megnyalta azt. 
Összerezzentem. Gyorsan kellet kitalálnom valamit. De mozdulni sem tudtam...csak a fejemet voltam képes még mozgatni. 
Króm fentről lefelé nézett rám. Tekintete még mindig olyan volt mint a jég. Arc vonásai pedig nem változtak semmitől sem. Mikor ismét közelebb hajolt hozzám már nyugodtabban lélegeztem. Bár amikor megéreztem,hogy kinyitotta a száját és a torkomat akarta átharapni én azt sem tudom hogyan,de megelőzve őt belé mélyesztettem az agyaraimat. Erre ő leugrott rólam és úgy két méternyi távolságról bámult rám a rettentő gyilkos tekintetével. 

- Króm! Térj már észhez! - Szólítottam meg őt újra de ismét nem kaptam választ. Az égre szegezve tekintetem szinte imádkoztam,hogy a hold eltűnjön..És mintha az Orákulum hallotta meg könyörgésemet. Hatalmas szürke felhők borították be az egész eget..már csak percek kérdése volt,mikor indul meg az eső. Újra a vérfarkas irányába fordítottam a fejem és láttam,hogy szédülni kezd. Majd pedig lassan ájultan a földre hull. Óvatos léptekkel közeledni kezdtem hozzá. Nem siettem el a dolgokat..nem akartam meghalni. Odaérve az ájult testhez piszkáltam meg a lábaimmal. Tényleg eszméletlen volt hisz nem harapta le a lábamat amikor belerúgtam. Óvatosan megfogtam a kezeit és a közeli sikátor falához támasztottam majd kristályrács közzé helyeztem,hogy ha netán magához térne ne tudjon rám támadni. Én pedig szintén egy falnak nekitámaszkodva egész éjjel fennmaradtam,hogy ügyeljek a körülöttem történő dolgokra és nem tudjanak elkapni ha netán rám és Krómra találnak Dilenék. 
Én magam sem vettem észre,hogy reggel felé még is beszunnyadtam pár percre. De akkor is gyorsan felébredtem hisz Króm nekem kiabált..és le is csodálkoztam amikor a ketrec elé álltam hisz Króm újra farkas külsőben volt.

- Hé Lina! ez még is mi a szösz? 
- Bocs..nem akartam meghalni tegnap este ezért bezártalak egy ketrecbe. 
- Heh?
- Tegnap teliholdkor rám támadtál. 
- Ez..
- Úgy látszik az itteni világ nem csak  külsőre ad hatalmas befolyást hanem a viselkedésedre is. 
- Ez problémás..
- Hát igen..megint úgy nézel ki mint egy kutya..
- Nem kutya..
- Oh bocsánat főnök..FARKAS. rrrrr..
- Ne gúnyolódj hanem engedj ki innen.
- Honnan tudjam,hogy nem támadsz rám ismét?
- Lina! Te fél eszű liba! ha azonnal nem engedsz ki innen leharapom a fejedet! 
- Oké. Már nem vagy beteg. - Egyet csettintve az ujjaimmal a ketrec eltűnt a farkas testben való Króm pedig újra szabad lett. - Légy hálás,hogy nem haraptam le a fejedet hanem csak meghorzsoltalak egy kicsit..
- Csak szépen megkóstoltál..
- Önvédelem volt..és egyékét is..undorító a véred íze...még egyszer nem kóstollak meg soha..
- Ezt csak azért mondod mert valójában tetszett az íze..
- Na persze..majdnem elhánytam magamat miatta. 
- Tudod kinek hazudj! 
- Ásd el magad..
- Csak is utánad! 
- Hogy neked ilyenkor jön elő az udvarias éned..
- Akkor jön elő amikor a legnagyobb szükség van rá édesem. - Kacsintott rám a féleszű majd hangos nevetésben tört ki. 
- Ne nevess te pudli! 
- Rajtad kívül úgy sem érti és hallja senki mit mondok..csak te hallod a hangomat. Szóval téged fognak hülyének nézni..
- Azért mert egy farkas van a közelemben,vagy azért mert még beszélgetek is vele ahelyett,hogy menekülnék előle? 
- Mind kettő Lina..mind kettő..
- Otthon sohasem néztek hülyének ha familiárissal beszélgettem..
- Az otthon volt..ez egy más világ..ahonnan minél hamarabb el kell tűnnünk míg ki nem nyírtak minket..
- Még mindig nem értem miért támadtak ránk..semmit nem csináltunk ellenük.
- Hallottam róluk pár Eldarya lakótól..Azt mondták,hogy a földön vannak egyesületek melyek üldözik a földre érkezett tündéket és más nem földi élőlényt.
- De..de miért?
- Ki tudja..az okát senki sem állt le megkérdezni. 
- Dilen sem a földön született..őt mégsem bántják..
- Több lehetősége van..vagy rejtegeti igazi énjét,vagy áruló..vagy..minden csapattag Eldarya egykori lakója..
- Dilen azt mesélte,hogy őt ide küldték egykor a szülei..
- Biztos hazudott neked,hogy közelebb kerülhessen hozzád,hogy aztán meg tudjon ölni..
- De..akkor miért mondta,hogy ha te nem kerülsz elő ő meg tud engem védeni? el tudja rejteni igazi énemet? 
- Ez is csak a terve része volt..
- Nem tudhatod biztosra!
- Meg akarod kérdezni tőle?
- ...
- Na látod..hinni akarsz neki..de nem tudsz mert majdnem megölt..
- Nem ölt meg..
- De fegyvert emelt rád! 
- De akkor sem ölt meg!
- FOGD FEL VÉGRE LINA! Ő A HALÁLODAT KÍVÁNJA! NEM AKAR MEGMENTENI. Ő MEGÖLNI AKAR..A VÉREDET KIONTANI..
- ...
- Lina.. nem bízhatsz meg benne..többé nem..
- OKÉ.FELFOGTAM. 
- Jó kislány.. - Króm megérintette az arcával a kezemet de én elhúztam azt. 
- Ne érj hozzám..
- ...
- ...
- Jobb lesz ha elmegyünk.. - Szakította meg a csendet köztünk a farkas és az orrával megpiszkálva a karomat amit már nem rántottam el majd megindultunk a sikátor mélyében..


******************* EKÖZBEN ELDARYA FÖLDEIN ********************
********MIIKO SZEMSZÖG ********

- A kristály egyszerűen megbolondult. folyton szint váltott..egyszer a kék szint egyszer pedig a fekete szint vette fel. Elég rémisztő egy látvány volt. Eldarya lakosai nagyon legyengültek. A familiárisok nagyobb része lebetegedett vagy mozgásképtelenné vált. A gyerekek szintén nagyon lebetegedtek. A felnőtt lakosság csupán 35%- ának sikerült még megőriznie erejének nagyobb részét. Egy sürgős gyűlést hívtam össze..minden egyes gárdatag kötelező részvételével. 

- Először is..köszönöm,hogy ilyen hamar összegyűltetek itt. Másodszor..már mindannyian tudjátok a helyzetünket..a kristály egyre furcsábban viselkedik..a lakosság pedig gyengül..már csak idő kérdése mikor kezdődik el Eldarya fekete korszaka..
- Mi ennek az oka? - szólt ki a tömegből egy gárda tag. 
- Mi sem tudjuk..de feltételezzünk,hogy mind ez azért történik mert egy bizonyos személy a földre került akarata ellenére is..
- Mi köze egy személynek mind ehhez?
- BEFEJEZHETNÉM MINDENFÉLE KÖZBESZÓLÁS NÉLKÜL? köszönöm. Nos..hol is tartottam..ah..megvan. Nos...ahogyan már mondtam ez csak feltételezés de amióta az a bizonyos személy eltűnt elkezdődött ez a káosz. Ezért ma összegyűltünk itt,hogy eldöntsük mit tegyünk..Keressük azt,aki nem is biztos hogy kapcsolatban áll ezzel az egésszel,vagy új lakóhely keresésére induljunk..nincs harmadik..a gárda vezetőkkel csak ezeket a variációkat találtuk a legeffektívebbeknek.
- DE AZÉRT VOLTAK MÁS VARIÁCIÓK IS NEM IGAZ? -  kiabált a szoba végéből egy újabb gárda tag. 
- Voltak..de azok a lehetőségek életeket is vehetnek el..ez pedig nekünk nagyon nem hiányzik.. még kérdések? 
- ...
- ...
- Nos..ez esetben..döntésükre áll a két variáció..a személy vagy egy új lakható föld keresése? 

A teremben síri csend lett. Látszott a gárdások szemében,hogy félelem uralkodik szíveikben. Ezarel egy jobb ötletet ajánlott fel. Mindenkinek egy lapra kellett felírni a döntését. A név kimaradt..szóval e szavazás teljesen anonim maradt. Végül a Lina keresésére való indulás nyert. Bár egy csapat embert még is küldeni készültünk lakható földek keresésének reményében. 
A lány keresésére előbb önként jelentkezőket vártunk..természetesen elsősorban a fiatal ficsúrkák akartak menni..de mivel ők egyszer sem voltak emberek világában ki tudja mit művelhettek volna le..ezért két gárdavezetőt küldtünk el a fiatal vérrel..Végül Valkyon és Nevra lett a két gárdavezető akire a választás esett. Bár Ezarel jobban örült volna ha inkább ő megy Nevra helyett. De rá itt volt szükség..Ewelein nem bírt volna el mindenkivel..túl sok volt a beteg. 
Következő reggel a kereső csapat a kapukhoz indult..onnan pedig az emberek világába..


FOLYTATÁS KÖVETKEZIK...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A kiszabadult Aengel

Egész éjjel fenn maradtam és a hallottakat raktam szét a polcokban. Kiagyaltam,hogy távolról próbálom majd megközelíteni a dolgokat mikor Mi...