11 Rész: Csak mást figyelj és menni fog!

*** Lina szemszög ***

Egy idő elteltével végre több zsákutcába lépkedés után végre egy teljesen más helyen értünk ki. Ebben a részben még nem volt szerencsém járni ezért itt végképp nem volt számomra ismerős semmi. De mivel nem voltam egyedül,egy csepp félelem sem volt bennem. Bár bántotta lelkemet a tény,hogy egy szintén tündér vérrel rendelkező élőlény a sarkamban van és a halálomat akarja.
      Mivel Króm még mindig a farkas bőrében volt nem tudtunk emberek elé menni mind a ketten. A Nap szerencsére már nem égetett ennyire ezért nekem nem ártott semmit. Amióta elmenekültünk Dilen s annak csatlósai elől azóta sem ettünk semmit. Ezért muszáj volt valami élelemhez jutni s lopáshoz kényszerülnöm.Bár amikor már épp felkészültem arra,hogy ellopok valami ehetőt a zsebembe dugtam a kezemet s megindultam de meg éreztem valami papírcsomagot ( pénzt). Előkotorva azt jól megnézegettem s eszembe jutott,hogy Dilen ilyen papírral fizetett a múlt napokban egy másik férfinek. Ezért kipróbáltam a szerencsét és egy helyiségbe mentem be ahonnan láttam emberek étellel teli szatyrokkal jöttek ki. Bár a bejáratot egy üveg védte. Már arra készültem,hogy összezúzom de amint túl közel kerültem hozzá az egyszerűen ketté ment. Bár ez számomra egy újabb sokk volt de ezt próbáltam nem mutatni s csak mentem be az épületbe. Körbenézve láttam,hogy az emberek a sorok közötti polcokról szedtek le mindent ami megtetszett nekik vagy épp amire szükségük volt ezért én is példájukat követve sorról sorra járkáltam és valami ismerős kinézettel rendelkező élelem kutatásába kezdtem. Mindenütt furcsa hieroglifákkal voltak jelezve a sorok és minden egyes holmi ami a polcokon volt.Mivel nem ismertem annyira az itteni írásokat hanem csak néha néha láthattam őket pár könyvben ezért nagyon nehezen tudtam felfogni mi micsoda. A polcokon sok üvegből és vasból készült dobozka volt. Szerencsére mindegyiken rajzok voltak ezért szétszedtem mi micsoda.Legalább is azt hiszem. A felén a Purrokat ábrázolták a felén pedig furcsa farkasokat.Bár voltak olyan dobozkák is ahol furcsa madarak,halak,kappák és másfajta familiárisok voltak ábrázolva. Bár ha jól emlékszem Ykhar azt mondta,hogy ezeket kutyáknak,macskáknak,teknősöknek nevezik ebben a világban. Számomra min ez felfoghatatlan volt.
Elvéve pár dobozkát ahol ezek a kutyák voltak ábrázolva megindultam tovább. Túl sok doboz és becsomagolt számomra ismeretlen étel volt a polcokon. Én elhatároztam,hogy valami külsőre ismerős ehető dolgot fogok keresni leginkább. Hisz ki tudja miféle mérgeket árulhatnak itt. Véletlenszerűen rábotlottam a kenyérre is. De ha az igazat mondanám..akkor csak megéreztem az illatát s azt követve találtam meg. 
Mikor összeszedtem mindent mire szükségem volt körbenéztem,hogy most akkor mit is kéne csinálnom. Az emberek sokasága egy asztalhoz sorakozott ahol egy nő ült. Ugyan olyan papírokat adtak neki mint ami nekem volt. És is a sorba siettem és vártam amíg én nem következem. /Csak mást figyelj és menni fog!/ gondoltam míg várakoztam.
Amint az előttem álló férfi végre elment az utamból odaadtam a papírcsomagot amim volt az asztalnál ülő nőnek 
(kasszáról van szó) és egyből el is indultam kifelé. Fél szemmel láttam,hogy a nő nagyra nyílt szemekkel néz rám majd kiabálni kezd utánam. De mivel halvány gőzöm sem volt arról mit ordibál egyszerűen csak elhagytam az épületet. ((( Magyarázat a történtekről: Dilen elég nagy összeget adott Linának. De mivel a lány nem tudta mennyi pénz van a kezében és azt nem tudta,hogy az eladó csak a visszajárót akarta odaadni neki az üzlet ahol ő tudta nélkül is bevásárolt több mint 10 000 dollárral lett gazdagabb neki köszönhetően)))
Vissza térve Krómhoz a sikátorba ahol ő rejtőzködött elé raktam le mindent amit sikerült beszereznem. A farkas az elején oldalra biccentve a fejét nézett rám mikor elmeséltem neki,hogy mi módon szereztem be nekünk ezt a sok élelmet majd csak megdicsért kreativitásom miatt mondván,hogy én még ebben a világban is képes lennék megélni. Erre én csak a szokásos gyerekes nevetésemet vettem elő majd a kezembe vettem egy vas dobozt és elkezdtem gondolkodni,hogy hogyan is nyissam azt ki. Előbb jó párszor megráztam azt a kezemben majd a földbe ütögettem de nem nyílt ki. Még pár perc gondolkodás után pedig felállítottam a dobozkát a földön majd egy késemet vettem elő amelyet SOHA nem veszítenék el hisz apától kaptam. Bár nem a legszebb okból..oka nem mást mint öngyilkosság..igen..apa azért adta nekem ezt a fegyvert,hogy egy nap véget vethessek életemnek. Na de ez most nem a világ legfontosabb dolga. Miután a kés a kezemben a dobozka pedig a földön volt,a fegyvert a tetejéhez helyeztem majd minden erőmmel rá ütöttem a kés tetejére mire a vasdoboz teteje belyukadt. Ez után csak a fizikai erőmet használva vágtam a kés pengéjével a dobozka tetejét egészen addig míg az magától ki nem esett. 

- Étel tálalva! - tettem elé dicsekedve,hisz újra rájöttem mit kell tenni,hogy kinyithassam ezt a valamit.
- Mi is ez? - tette fel kérdését Króm megszagolva a benne lévő anyagot. 
- Fogalmam sincs. De az emberek is ezt vették el. Na és kutyák is vannak rajta ábrázolva. Biztosan valami nektek való étel.
- Nem vagyok kutya! Én egy farkas vagyok érted?! FARKAS!
- Oké,oké FARKAS uraság..csak egyél már végre..
- Ne parancsolj az idősebbeknek. 
- Külsőnket és viselkedésünket elnézve épp fordított a helyzet. 
- Te még teljesen gyerek vagy. Csak annyi a szerencséd,hogy a vámpírok gyorsan kifejlődnek..
- Nem is igaz! 
- Még csak tizenegy éves vagy! Bár külsőd akár egy tizenhat-tizennyolc éves lánynak felel meg..valójában alig,hogy betöltötted a tizenegyedik életévedet és ezt te is jól tudod. 
- És aztán? Mintha másokkal nem történne hasonló...
- Nem. Ahogy látod, én annyinak nézek ki amennyi valójában is vagyok. Jelen pillanatban húszon ötödik évemet élem. És nem nézek ki tizenötnek vagy negyvennek. Veled ellentétben. 
- Furcsa gének elismerem..de attól még lehet boldog jövőm nem igaz? 
- Természetesen lehet. Hisz nem fogsz egy hamar elöregedni. A vámpírok élettartalmának hossza minimum hatszáz év. Miközben én talán a százat sem élem meg. 
- NE MONDJ ILYET! - hirtelen elkiabáltam magam. Véletlenül sem szerettem volna,hogy az az ember aki miatt dobog még mindig szívem sokkal hamarabb fog meghalni mint én.  - Nem tudhatod meddig tart majd az életed..lehet,hogy..még sokáig fogsz élni és megdöntesz minden rekordot! - egy áll mosolyt csalva ki arcomra próbáltam elrejteni igazi érzéseimet. De mikor éreztem,hogy ha gyorsan nem találok ki valamit akkor könnyeim s érzéseim szabadra fognak törni és kimondom azt amit megesküdtem örökké szívemben tartok. 
- Lina.. mind ezt csak azért mondod mert nem szereted a halál témáját. Hisz az édesanyád is..
- Anyának ehhez most semmi köze. Csak nem akarom,hogy az egyetlen ember aki nem parancsból van a közelemben hamarabb haljon meg mint én. 
- Nem én vagyok az egyetlen. Miiko nagyon szeret téged, Ezarel is folyton ott van veled. 
- Miiko csak sajnálatból teszi. Hisz jól emlékszik mindenre amit anyával tett régen. Most csak kárpótolja tetteit azzal,hogy rám vigyáz..khm..vigyáz.. érted a lényeget ugye? 
- Na és Ezarel? 
- Ezarel bácsi? ch..ő csak Miiko parancsát teljesíti. 
- Ezt meg honnan..
- Elfelejtetted? vámpír vagyok..jó a hallásom. Főleg ha tíz méterre állok tőlük. Jól hallottam mindent.. "Ezarel kérlek vigyázz Linára. Ez a gyerek folyton csak a bajt hozza a gárdánkra. Egy nap még akkora probléma lesz számunkra,hogy képtelenek leszünk máshogyan cselekedni..nem pedig csak ügyelni rá" Ezt mondta. 
- ...
- Ha nagyobb problémákat hozok a gárdára akkor megölnek. Érted? Miiko annyira szeret,hogy képes lenne megölni. Ez után pedig,hogy ide kerültem biztosan végképp ki van akadva. Ha netán hazajutnánk..biztos lefejez..
- Fel a fejjel..még nincs minden veszve. Majd megvédlek Miikotol. 
- Ha nem harapja le a te fejedet is! RRRRRRR! 

  Mind ketten hangos nevetésben törtünk ki majd még beszélgetve még egy kicsit végül elkezdtünk enni. Ha valaki látna engem most akkor azt hinni őrölt vagyok hisz egy állattal beszélgetek. De még mindig jobb mint a magány és bármilyen formában is van..akkor is mellettem marad. 
Már csak azt kell kivárnunk,hogy a nap elrejtőzzön..és akkor elhagyjuk ezt a helyet s megpróbálunk valami hazautat találni..

- Érzed őket? 
- Igen..még a városban vannak..
- Akkor induljunk! 
- Gyerünk!
- Végre megvagytok...

Folytatás következik...